Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
80 eltekintve, semmi ingerentiája, sem közvetlenül, sem közvetve nincs és ebben előnyösen különbözik az osztrák regulativum- tól, a mely szerint az állami felügyeletet maga a kormány, t. i. a belügyminisztérium egyik osztálya (Versicherungsteclmisches Departement) gyakorolja, tehát e tekintetben sem lehet a döntési hatáskör ellen kifogást emelni. Ha e mellett még tekintetbe veszem, hogy a biztosítási hivatal bizonyára kellő jogászi elemekkel is lesz ellátva, a mint ez másként nem is lehet, akkor nézetem szerint nincs elképzelhető alapos ok, mely a mellett szólana, hogy a biztosítási hivatalt az egesz vonalon a döntési joggal fel ne ruházzuk. Különben a tapasztalat is azt bizonyítja, hogy mindenhol ott, a hol a jogi döntés bizonyos szakértelemtől van föltételezve, helyesebb és hasznosabb, ha a döntés a két elem együttes működésének és tanácskozásának az eredményét képezi; ez által kikerülhető az ügyek elintézésének azon huzavonása, mely előáll az által, hogy a beterjesztett vélemény daczára a biró újabb meg újabb szakértői felvilágosításra szorul. Az előadó úrnak azon állításával szemben pedig, hogy mi a vegyes bíráskodási rendszert perhorreskáljuk, elég utalnom a szabadalmi hivatal és tanácsra, hol a két elem hasznosan és üdvösen együttműködik. De nem birt Beck ő méltósága arról sem meggyőzni, hogy még a legfontosabb tényálladékok tekintetében hozott döntések ellen se legyen felfolyamodásnak helye. Akár elfogadjuk az ő álláspontját, akár elfogadjuk azt, hogy a biztosítási hivatalt döntési joggal ruházzuk fel, nincs elfogadható ok arra, hogy azon rendszertől, melyet az ítélkezéseknél mindenhol elfogadtunk, épen itt eltérjünk. Ott, a hol arról van szó, hogy a vállalat működését megkezdheti-e, vagy működését folytathatja-e, vág}7 a hol ehhez hasonló kérdésekről van szó, ott én sem a biztosítási hivatalt, sem a törvényszéket oly óriási hatalommal, hogy döntése végleges legyen, felruházni nem akarom; egy ily döntésben az érdekeltek megnyugvást nem találnok, sőt félő, hogy ily omnipotentia, mint minden omnipotentia, könnyen önkénynyé fajul. Ha pedig a rekursusnak helyt kell adni, akkor én az adott körülmények között jobb appellatoribus fórumot nem képzelhetek magamnak, mint a közigazgatási bíróságot. 80
