Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
74 Itt nekem is aggályaim vannak, melyeket felszólalásom fonalán szerencsém lesz előadni. Mielőtt azonban ezt tenném, az előadó úrnak még egy másik állítására és abból vont következtetésére kívánok röviden reflektálni. Előadó úr ugyanis a felügyelet és hatáskör szempontjából különösen és leginkább a tervezetnek a díjtartalékok letétemé- nyezésére vonatkozó kényszerintézkedését helyesli; szerinte ez — a német költő szavával élve ■— azon pont, melyből minden bajt kúrálni lehet, különben pedig a fennálló kereskedelmi törvénynek álláspontját úgy a külföldi, mint a belföldi vállalatokkal szemben sokkal helyesebbnek tartja azon álláspontnál, melyet a javaslat velük szemben elfoglal. — A külföldi vállalatokat illetőleg azért, mert azok tekintetében, nézete szerint a helyes ellenőrzés nálunk el nem érhető, a belföldi társaságokat pedig nem érdemes az állami omnipotentia alá helyezni. Összesen csak három számbavehetö társaságunk van, holott Németországban 233, Ausztriában 77, Sveiczban pedig 21 belföldi társaság működik; ezen államokban tehát a szigorúbb állami ellenőrzés indokolt és helyén van. Mellékesen megjegyzem, hogy én a díjtartalék letétemé- nyezéséuek azon módja iránt, mely a tervezetben contemplálva van, a melyet különben egyetlen egy törvényben sem bírtam feltalálni, nem tudok annyira lelkesedni, mint t. barátom; sőt nemcsak hogy nem tulajdonítok ezen intézkedésnek oly messzemenő hatást mint ő, hanem attól tartok, hogy az sok bonyodalomnak fogja kútforrását képezni. Hogy félre ne értessem, sietek kijelenteni, hogy én is föltétlenül helyeslem azt, hogy a díjtartalék, vagy jobban mondva, hogy az életbiztosítási díjtartalék letétessék, de én elégségesnek és a contemplált czél- nak teljesen megfelelőnek tartanám azt, hogy a díjtartalék belföldön, a társaság által szabadon választott és a biztosítási hivatalnak előre bejelentett helyen őriztessék. A biztosítási hivatalnak ily esetben is módjában állana a díjtartalékot ellenőrizni és annak sértetlen létezéséről meggyőződést szerezni. De nem tartom helyesnek azt, hogy a díjtartalék a m. kir. állampénztárban legyen elhelyezve és hogy a letett értékek csak az állambiztosítási hivatal utalványára adathassanak vissza. Nem helyeslem ezt azért, mert a díjtartalék, különösen pedig 74
