Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
65 a legnagyobb rendellenességek esetén is azonnal megtiltsa, hanem bizonyára élni fog discretionális jogával. Ámde milyen szempontok fogják ennek gyakorlása körül vezérelni? A rideg üzleti és technikai szempontok nem, mert ezek alapján az üzemet be kellene tiltani, maradnának tehát az állami czélszerű- ségi szempontok, ezeket pedig csak a concessiónak a javaslat által megvetett kárbozatos elvei mellett volna szabad alkalmazni, de az «igazolvány» rendszere mellett ilyesmit feltételezni sem szabad. Már most aztán azt hiszem, hogy némi joggal kérdhetem: Tant de bruit pour une omelette? Miért nem inkább kevesebb és kevésbbé drákói intézkedés, melyeket azonban minden taktikázás kizárásával föltétlenül be kell tartani. Vagy azt hiszik a javaslat tervezői, hogy a biztosító-társaságok olyan naiv testületek, melyek az elébük állított mumus-tói megijednek? Nagy tévedés. A biztosító-társaságok a drákói törvény nyűge alatt mihamar meg fogják találni a szelelő lyukat, hogy a reájuk kellemetlen atmosferát tűrhetővé tegyék. A biztosítási ügy szabályozásának egy további cardinalis hibáját képezi, hogy egyidejűleg a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságok és szövetkezetekre vonatkozó részei is nem revideáltatnak. E nélkül a biztosítási törvény, egymagában szolid állapotokat a biztosítás terén teremteni nem fog. Tessék megtekinteni a magyar biztosító-társaságok történetét! Nem a helytelen díjtartalékképzés, nem az ügynökök visszaélései, hanem az insolid alapítás, és az igazgatók visszaélései folytán mentek tönkre. A biztosító-társaságoknak ugyanis oly szívós életök van, hogy ha hiányosan tartalékolnak, sőt — horribile dictu még ha egyáltalában nem tartalékolnak is, normális üzletmenet mellett a folyó bevételekből fedezni tudnak minden szükségletet, a károkat és a költségeket. Merésznek látszó állításom mellett felhozom azt a tapasztalati tényt, hogy a mai válságos közgazdasági viszonyok közt is a biztosított felek többéke- vésbbé csak megkapják a biztosítási összeget, de a részvényesek, azok a biztosító-társaságoknál irgalmatlanul oda vesztik pénzűket, a mit egy tekintet a tőzsdei árfolyamokra kellőkép igazol. A biztosítási törvényjavaslat egy égető szükségnek akart megfelelni, midőn az ügynökök jogi helyzetét szabályozta. Oly sürgősnek és fontosnak találta ezen kérdést, hogy kedvéért kies D
