Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
Dr. Róth Pál: Tisztelt Teljes-ülés! Sajátságos jelenség, hogy míg a biztosítási ügy szabályozásáról nálunk évek hosszú során át senki sem akart hallani, most túlságosan is foglalkoznak vele. Nagyon háladatos tárgy, nagy az irodalma, élénkek a reform-törekvések Európa minden művelt államában. A svájczi törvény a biztosítási ügy szabályozására szolid alapot teremtett, a német törvényjavaslat, az osztrák regulativum kitűnő minták, kicsi fáradsággal nagy eredményeket lehet felmutatni. Csakhogy ezek az eredmények, sajnos, csak látszólagosak. Én nem akarok a részletek labyrinthjában tévelyegni, csupán néhány általános igazságot kívánok a nagy lére eresztett biztosítási törvény-tervezetből kiböngészni. Az első dolog a mi ilyen igazságnak látszik előttem az, hogy 25 éven át dicsértük kereskedelmi törvényünk szabadelvű szellemét és hangoztattuk, hogy azt minden áron fenn kell tartani, mert csak a szabad ipar és kereskedelem képesek egészséges közgazdasági állapotokat teremteni. Már most nekem úgy látszik, hogy a biztosítási törvényjavaslat még a szabadelvűség iskolájának befolyása alatt áll és röstelli az engedélyezés — a concessió rendszerét egyik közgazdasági intézményünknél bevallottan meghonosítani, — elnevezte tehát ezt igazolványnak. «Ilyen igazolvány nélkül — mondja a 10. §. — sem a vállalat czége be nem jegyezhető, sem az üzlet meg nem kezdhető.» Jól ismerem az akadémikus ellenvetést, hogy a concessio az állam czélszerűségi szempontjait tartja szem előtt és a szükségesség kérdését vizsgálja, az igazolvány előfeltételét ellenben tisztán üzleti és technicai szempontok képezik, melyeknek mindenki megfelelhet. Nem akarom a mi közállapotainkat pessimistikus 62
