Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
53 Bizonyos mellérendelt kérdésekre, a melyeket az előadó úr előadásában felemlített, szintén csak igen röviden kívánok válaszolni. így pl. arra a kérdésre, hogy a javaslat miért engedi meg, hogy magánczég is foglalkozhassék biztosítási ügyletekkel, még pedig korlátlanul és nem egyes ágakra szorítva, azt hiszem, fölösleges sok szót vesztegetni. Mostani kereskedelmi törvényünk sem tiltja, hogy mások is, mint részvénytársaságok és szövetkezetek foglalkozzanak biztosítási ügyletekkel és úgy tudom, hogy 25 esztendő óta, eltekintve talán egyes tengeri biztosítási ügyletektől, egyetlen egy magánczég sem foglalkozott velük. A tervezet álláspontja tehát a dolog gyakorlati oldalát nem igen bántja, de ha esetleg eltiltanék a magánczégeket az ügyletek e nemétől, az sem érintené a tervezet lényegét. Hasonlóképen vagyok azzal a kérdéssel is, hogy pl. a nyereségtartalékot mért kell ugyanolyan értékben elhelyezni, mint a díjtartalékot (eltekintve persze a kötvényekre adott kölcsönöktől). Itt is ugyanaz a szempont az irányadó, a mely a díjtartalék elhelyezésének kérdésében szerepel, t. i. a biztosítottaknak az érdeke, de azért készséggel megengedem, hogy ezt a kérdést másképpen is igen jól és igen bölcsen meg lehet oldani. Sokkal fontosabb azonban az a kérdés, a melylyel Beck ő méltósága kezdte a maga előadását, t. i. a biztosítási hivatalnak vagy az állami felügyelő hatóság hatáskörének kérdése és különösen az, vájjon az állami felügyelő hatóság hatásköre a végérvényes döntésre is kiterjedjen-e? vagy pedig: legyen-e jogorvoslat e hivatalnak döntésével szemben és ha igen, ki döntsön ezen jogorvoslat felett? Ha általánosságban, tisztán jogászi, elméleti vagy ha úgy tetszik: ideális szempontból oldhatnám meg ezt a kérdést, akkor azt mondanám, hogy ha valamelyik állampolgár, valamely természetes vagy jogi személy magát valamely hatóság intézkedésétől sértve érzi, akkor bajának orvoslását keresse a rendes bíróságnál. Ez volna a dolognak a legegyszerűbb megoldása, mely fölöslegessé tenne minden közigazgatási bíróságot és — nem is szólva a hatáskörök gyakori összeütközéséről — kizárná azt, a mi nálunk történik, hogy a közigazgatási hatóságok — sokszor jog és igazság rovására — számtalan magánjogi kérdésben bíráskodnak. De a mikor egy törvényjavaslat készül, akkor 53
