Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
Márkus Dezső dr.: T. teljes-ülés! Egy egészen magától értetődő megjegyzéssel kell kezdenem csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozó felszólalásommal. Azzal t: i., hogy az, a mit elmondandó leszek, teljesen az én egyéni nézetemet képezi és semmi néven nevezendő összefüggésben nincsen a szóban forgó javaslat szerzőségének kérdésével. Ezt azért kellett előre bocsátanom, mert hallottam olyan megjegyzéseket, a melyek szerint másképen is értelmezhettek volna felszólalásomat, én pedig minden félreértést és félremagyarázást eleve ki akarok kerülni. Egyáltalában — s ez a multheti előadás némely észrevételére vonatkozik — egy olyan törvénytervezetnél, a mely már eddigelé is sok retortán ment keresztül, a melyet számos szak- tanácskozmány látott maga előtt, az apaságot teljesen felesleges kutatni. Nem ugyan azért, mintha a franczia jog mintájára tiltva volna ilyen esetben az apasági kereset, hanem azért, mert nagyon félő, hogy az efféle esetekben könnyen az exceptio plurium merülhet fel, úgy, hogy az apaságot megállapítani már csak ezért is lehetetlen volna. A mi már most Gold Simon t. barátom előadását illeti, erre mindenekelőtt legislatorius szempontból legyen szabad azt a megjegyzést tennem, hogy egy javaslatot soha sem szabad úgy bírálni, mint egy tudományos munkát. Soha sem szabad vizsgálni, vájjon valamely törvényjavaslat absolute jó-e ? mert lehetnek bizonyos megoldások, a melyek elméletileg igen helyeseknek látszanak, de törvényjavaslatban még sem foglalhatnak helyet, mert tudvalévő, hogy minden törvény és minden törvény- javaslat nem egy, hanem számtalan compromissum eredménye és hogy mindenki, a kinek érdeke valamely javaslat által érintve 4* 51
