Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
23 központi felügyelet körébe belevonni, míg a kisebb vállalatokat továbbra is meghagyják az egyes országoknak beavatkozási, illetőleg felügyeleti körében. Úgyszintén helyeslem a javaslatnak azon intézkedését is, a mely a biztosítási alapot 200,000 koronáról a biztosítási üzletnek mindegyik főágára nézve 600,000 koronára emeli; valamint hogy állat, üveg, vízvezeték, betörés elleni, tebát a csekélyebb koczkázattal járó biztosítási ágakra nézve ez az alap kisebbre leszállítható. Szerintem ugyan a biztosítási alap nagyságának a kérdése nagyon picziny kérdés, a mely nem érdemli meg azt a sok szót, a melyet nálunk a tudósok reá pazaroltak, de legyen meg a felemelés, hiszen eredményében, habár csak kevéssé, de mégis gyarapítja a biztosítottak biztonságának mérvét, tehát helyes. Nagyon helyeslem a biztosítási szövetkezeteknek, helyesebben a kölcsönös biztosító-társaságoknak külön szabályozását, de keveslem. A magyar kereskedelmi törvény ugyanis a kölcsönös biztosító-társulatokat a szövetkezetek körébe sorozza és minthogy külön intézkedéseket rájuk vonatkozólag nem tartalmaz, ennélfogva a törvény álláspontjának azt kell tartanunk, hogy rájuk mindaz vonatkozik, a mi a többi szövetkezetekre elő van Írva. Ebből a gyakorlatban sok viszásság merült fel, mert tényleg úgy van, hogy semmit sem szabad a kölcsönös biztosító-társulatokra mindabból alkalmazni, a mi a törvényben a szövetkezetek specifikus szabályozására vonatkozik. Ennek az igazságnak a felreismerése okozta, hogy a kölcsönös biztosító-társaságok, melyek Angliában, Amerikában és Németországban oly óriási szerepet visznek, nálunk nem is fejlődhettek. Most volna itt az idő, hogy ebben a törvényben ezt a kérdést teljesen szabályozzuk. Egészen ki kell ezen biztosító-társaságokat a szövetkezetek köréből vonni és olykép szabályozni, mint a biztosító-részvénytársaságokat és a hol az utóbbiaktól eltérő szabályozást igényelnek, azt is itt kellene kimondani. Ezen szempontokat más helyen már akkor fejtettem ki, midőn a Nagy Ferencz-féle szövetkezeti törvénytervezetről volt szó. Elégtételemre szolgál, hogy a német biztosítási javaslat, a 23
