Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)

Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]

Hammersberg Jenő:

Csak nagyon röviden kívánok reflektálni az imént felhozott dologra. Először is felelek az előadó úrnak, a ki azt mondta, hogy a Curia előtti eljárást nem szabad a vádrendszer szempontjából felfogni és pertraktálni. Nem vitatkozom felette, hogy helyes-e ezen nyilatkozat vagy nem, csak constatálom, hogy a mi bűnvádi perrendtartásunk határozottan a vádrendszer alapján áll itt is és itt is ép oly contradictorius eljárást kíván és szóról-szóra alkalmazza azokat a §-okat, a melyek a tárgyalást a kir. tábla előtt szabályozzák, a hol a vádrendszer következetesen keresztül van vive. Az, hogy a védelem nincsen kötelezővé téve, az nézetem szerint egyáltalában nem alterálja az eljárásnak vádrendszeri természetét. A törvény csak abból indul ki, hogy ha már kötelezővé tette a két fórum előtt, a mely ítélt az ügyben, a Curia előtt bizonyos latitudet enged és csak azt mondja, hogy vádlottat vagy védőjét a megjelenésre nem lehet kötelezni, miután itt a dolog nem érdemben tárgyaltatik, hanem csak egyes formális és jogi kérdések jönnek tárgyalás alá; tehát nem kötelezi a Curia azon költségre a vádlottat, hogy védőt küldjön, hanem megengedi ilyenkor annak mellőzését. Hová lenne akkor a paritás, hogyha a védő megjelenhetnék és érveire a vád részéről kifogásokkal és ellenérvekkel nem találkoznék. Határozottan állítom, hogy a vádrendszer a Curiánál is keresztül van vive és nem lehet attól eltérni, a paritás megköveteli, hogy ha védő is lehet jelen, akkor vádló is legyen ott.

A másik megjegyzésem Tóth Gerő ő méltóságának szól. Én nem megyek bele egyik vagy másik concrét eset tárgyalásába, mert szerintem az nem ide tartozik; és hogyha én a koronaügyészi functióról beszéltem, azt csakis azért tettem, mert a

ее