Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]
28 385. §-ának 3. pontjában meghatározott okon azért élt semmiségi panaszszal, mert а ВТК. 92. §-át alkalmazták. És most jön az a pont, — egy casus, — a melynél én a döntést semmiféle egyes emberi hatalomnak a kezébe nem adnám. (A koronaügyész közbeszól.) A koronaügyész úr nagyon jól tudja, hogy mit értek én ez alatt. Tegyük fel, hogy annak a 19 éves gyereknek a védője, minthogy a 92. §-t alkalmazták, azt mondta volna a védettjének: az esküdtszék bűnösnek talált, fiam, jól van, nyugodjunk bele. És tegyük fel, hogy az ítéletbe ők belenyugodtak volna. A királyi ügyészség a vádlott terhére él a 92. §. alkalmazása miatt semmiségi panaszszal. A mi törvényünk bölcsen azt tartalmazza, hogy a vádlónak a vádlott terhére használt perorvoslata mindig a vádlott javára is szolgál; továbbá azt is mondja, hogy hivatalból figyelembe veendő semmiségi okok is vannak ; egy helyen azonban azt is mondja, hogy ha a semmiségi panaszt az erre jogosított visszavonta, a kir. Curia az ügy iratait felülvizsgálat nélkül visszaküldi. Már most a koronaügyész a királyi ügyészségnek a semmiségi panaszát visszavonja. Mi történt? Az történt, hogy a kir. Curia azon az alapon, melyet a vádlott javára nem helyesen hoztak fel, mert hiszen a vád alapjául szolgáló tett gyilkosságot állapít meg, ment bele az ifjú ember ügyének vizsgálatába s hivatalból figyelembe vett semmiségi ok alapján intézkedett. Casus volt, hogy a vádlott javára semmiségi panaszt használtak, mert hát a meg nem állható alapon használtat el is mulaszthatták volna; az is casus volt, hogy a kir. ügyészség a vádlott terhére használta a semmiségi panaszt. Ennek az utóbbinak hatályát, minthogy az a törvény szerint mindig a vádlott javára is használtnak tekintendő, a mi törvényünk értelmében, a mint én felfogom, a koronaügyész nem szüntetheti meg. Méltóztassék megengedni a kérdést: vájjon a koronaügyész élhetett volna-e a jogegység érdekében perorvoslattal, ha a fön- nebb vázolt esetben csupán a kir. ügyészségnek egyedül a vádlott terhére használt semmiségi panasza folytán ment volna az ei
