Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)

Tarnai János: A koronaügyészi hivatal [182., 1901]

и

központi kormány rendelkezése alatt, a többi ügyészségek az egyes államok kormányainak vannak alárendelve (szervezeti törvény 148. §.). Németországban tehát a birodalmi ügyész már államjogi tekintetekből sem vehet igénybe hierarchikus felsőséget, daczára annak, hogy az ügyészek illetékességi összeütközése esetén — más alkalmas fórum hiányában — a döntés ő reá van ruházva. (U. o. 144. §.) E közjogi helyzetnek megfelelően a birodalmi törvény magyarázói a Beichsgericht melletti főügyésztől megtagadják a revisio visszavonhatásának jogát, de ez az érvelés a mi törvényünkre természetesen nem talál. Egyesek szólnak ugyan a dolog elvi oldaláról és a vádrendszerről; így pl. John is, de csak az ausztriai törvényre vonatkozva. Ezt a törvényt és judicaturát azonban, melyet mindjárt vázolni fogok, alaposan félreismeri.

Fölötte tanulságos ránk nézve az ausztriai jog. Köztudomású ugyanis, hogy törvényünk a semmítő eljárás szerkesztésénél első sorban az 1873-iki osztrák perrendtartást tartotta szem előtt. Lássuk tehát — szemlénk befejezéséül — az ottani irodalom és judicatura álláspontját a most tárgyalt kérdésben.

A semmítőszéki ügyészség intézményét Ausztriában először az 1850-iki bűnvádi eljárás létesítette. E törvény 52. §-a így szólott: «Die Staatsanwälte bei den Bezirks-Collegial- und Landesgerichten sind den Generalprocuratoren bei den Oberlandesgerichten ; diese, sowie der Generalprocurator bei dem Cassationshofe dem Justizministerium unmittelbar untergeordnet.» Tehát itt a törvény jelzi, hogy az igazságügyi kormány alatt két ügyészség áll, az egyik a főtörvényszéki, a másik a semmítőszéki ügyészség.

A törvény ismert magyarázója, Würth (Die österr. Strafprozessordnung, 146.1.) ehhez a következőket jegyzi meg: «A semmítőszéki főügyész a közbenjövetele mellett tárgyalt ügyekben

sohasem jár el valamely fél érdekében, hanem csak a törvény nevében».

A semmítőszék intézményét és vele a főügyészség intézményét az 1850-iki törvényből átvette az 1873-iki osztrák büntető perrendtartás. Tudjuk, hogy a reform lelke és a törvénynek leghivatottabb értelmezője Glaser volt. Ez következőképen nyilatkozik a semmítőszéki főügyész hatásköréről:

52