Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Polner Ödön: A képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodás egynémely kérdéséről [181., 1901]
Vécsey Tamás: T. Jogászegylet! Én csak néhány rövid megjegyzést óhajtok tenni, miután magam is résztvettem az 1874-iki választási törvénynek az előmunkálataiban, mely törvény behozta a választók állandó névjegyzékét. Abban az időben az országgyűlés nagy többségének az volt a meggyőződése, — hogy a választásokat közvetlenül megelőzőleg készült névjegyzékek által sérelmek okoztattak. Tudva volt ugyanis, hogy pártszempontok szerint Írták össze a választókat a választás előtt. Beírták azokat, a kik az összeiró küldöttség jelöltjének tetszettek, és kihagyták azokat, a kik nekie nem tetszettek. Azt hitte az országgyűlés, hogy az állandó névjegyzék intézményének behozatalával meglehet szüntetni az ilyen visszaéléseket. Az 1874 : XXXIV. törvényczikk szerint csak azoknak van választási joga, a kik a választást megelőző évben a névjegyzékbe felvétettek. A választásra jogosultak hivatalból iratnak össze, utána kell néznie minden jogosultnak, hogy benne legyen az állandó jegyzékben, mert különben, habár van is képesítettsége, még se szavazhat a következő évi választásoknál, miután csak a névjegyzékbeliek szavazhatnak. A jegyzéket esztendőről esztendőre ki kell egészíteni. Ennélfogva az, a ki a névjegyzékből kimaradt, a jövőre felvétetheti magát, ha van képesítettsége, de a ki kimaradt, s a Curiánál se nézett a maga dolga után, elüttetik a szavazástól arra az egy esztendőre, mely a kimaradást követi. Hogyha a polgár tudja, hogy neki utána kell nézni az összeírásnak, mert ellenkező esetben, ha szent joga van is, azzal nem élhet, indíttatva lesz, hogy jogára ügyeljen, mert a tételes jognak mostani álláspontja: vigilantibus jura. Ellenkező eset
