Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Baumgarten Nándor: Közigazgatási bíráskodás vasuti ügyekben [184., 1901]
44 1896-os törvény a javaslattól eltérve csak egyfokú bíráskodást állapított meg, a közigazgatási bíróság a 113. §. alapján a tanuk és szakértők kihallgatását, valamint a helyszíni szemle megtartását rendszerint a közigazgatási hatóság által foganatosítja.* Jól tudom, hogy a bíróság jogában áll bírói tag kiküldése, ezt azonban a törvény is csak kivételkép említi, s a praxisban tudtommal még egyáltalán nem fordult elő. Ennek eredménye pedig az, hogy a bíróság gyakran nem is keresi meg az érdekelt közigazgatási hatóságot, mert ennek ténymegállapítása már a periratokban foglaltatik és így az itt allegált tényállással ellentétbe úgy sem jöhetne, hanem egyszerűen a közigazgatási hatóság által a vádiratban mindig teljesen jóhiszemüleg, de sohasem teljesen objective előadott tényállást acceptálja és ez alapon utasítja el a vasúttársaságot panaszával. Az ily panaszok nagyrésze azonban nem is jutott érdemi elintézés alá, hanem incompetentia miatt lett visszautasítva. A bírósági praxis ugyanis a 67—69. §-ok amúgy is szűk körét igen szorosan magyarázza, s ezen magyarázat eredménye, hogy a jogsértések nagyrésze, melyek sem a magánjogi, sem a köz- igazgatási bíróság illetékessége alá nem tartoznak, a közigazgatás végleges elintézésével nyernek még most is megoldást. A közigazgatás végleges elintézése pedig nem egyéb, mint a miniszteri jogszolgáltatás, mely ellenkezik a jog azon alapelvével, hogy senki sem lehet önmagának bírája saját ügyében. A miniszter, mint az állam representánsa, az egyesekkel szemben nem szolgáltathat jogot az egyesnek az állam ellen irányuló jogának vitás eseteiben.** De még azon ritka esetekben, melyekben a közigazgatási * Nem fogadhatom el a közigazgatási bíróság 1688/1898. számú ■végzésének indokolását, a mely szerint «a közigazgatási bíróságnak az 1896 : XXVI. tcz. 112. §-ában körülirt bizonyitási eljárása még tágabb, mint a polgári bíróságé, mivel a közigazgatási hatóságok felvilágosító nyilatkozatai, a szakközegeknek rövid utón beszerzett véleménye s egyéb iratai szintén bizonyítékot képeznek#. A többlet a magánfél szempontjából itt kevesebbet jelent, mert a bíróság csak az érdekelt közigazgatási hatóság segélyével és ennek közreműködésével eszközli rendszerint я bizonyítást. ** Lásd Laferriére : Juridiction administrative I. kötet 450—465.1. ISO
