Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Vámbéry Rusztem: Az újrafelvétel a bűnvádi perrendtartásban [173., 1900]

igennel kell felelnünk; 2. az elítéltnek mind életében, mind halála után házastársa, törvényes képviselője vagy védője; 3. az elítéltnek halála után fel- és lemenő ágbeli rokonai (hogy a testvér miért maradt ki, azt alig tudnám megokolni) ; végűi 5. az újrafelvételi indítvány megtételére hivatalból kinevezett külön védő, kiről mindjárt szó lesz. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a JB. P. 383. §-a szerint a vádlott javára felebbezés- sel élhetnek: 1. a kir. ügyészség; 2. a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig a vádlott nem teljes korú, törvényes képviselője ; 3. a védő; 4. a vádlott örököse, de egyedül az ítéletnek a magánjogi igényre vonatkozó része ellen. A különbséget a két felsorolás közt kár volna hosszasabban magyaráznom. Csak egy lényeges pontot kívánok kiemelni, hogy t. i. míg a felebbezésnél a házastárs és törvényes képviselő joga substitutiv, addig az újrafelvételnél concurrens. Megtörténhetik tehát pl. az, hogy az elitéit bűnösségének tudatában nyugodtan üli le büntetését és házastársa tudta vagy akarata nélkül, sőt ellenére perújítást kér. Bizony mondom, nagyon jó lett volna, ha e §. alkotója e §. szerkesztése előtt elolvassa az 1843-iki javaslatunk 438. §-át, mely bölcsen rendeli, hogy ugyanazon okokból, melyeknél fogva az elitéit a perújítást kívánhatja, azt szülői, gyámnokai, gyermekei és testvérei, baráti, vagy házas társa is kérhetik; ezen személyek azonban az itélőszék által meghatározandó idő alatt, az elitéltnek a perújításhozi j árulását bebizonyítani tartoznak.

Hogy azonban a törvényhozó B. P.-unkban az újrafelvételi jogosúltságot a felsoroltaknak voltakép csak substitutive — mint mondani szokás — «akarta» megadni, az kitűnik a B. P. 448. §-ából, mely az újrafelvétel tárgyában teendő hivatalos intézkedésről szól. Ha ugyanis a biróság, kir. ügyészség, vagy más hatóság tudomást szerez oly körülményről, melynek alapján az elítélt javára újrafelvétel volna indítványozható: köteles erről azt az elsőfokú bíróságot, mely az alapperben ítélt, ez utóbbi pedig az elitéltet, illetőleg ennek időközben történt elhalálozása vagy meg nem találhatása esetében házastársát vagy törvényes képviselőjét és volt védőjét értesíteni.

Ha már most a 447. §. fent előadott felsorolását a 448. §. most vázolt intézkedésével egybevetjük, úgy az tűnik ki, hogy a két §. egymással hadilábon áll, mert nincs jogtudós, a ki különb54