Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
28 gal felmerülhet azon kérdés, hogy vájjon szükséges-e egyáltalában a vasútfuvarozási jogról a k. t.-ben intézkedni és hogy nem felel-e meg inkább speciális jellegének az, hogy szabályozása a vasúti jog codificatiója alkalmával történjék. Azt hiszem, felesleges bővebben kifejtenem azt, hogy hazai jogalkotásunk a vasúti jog terén nem dicsekedhetik nagy eredményekkel. Eltekintve a központi telekkönyvről (1868 :1. és 1881 : LXI. t.-cz.) és a helyiérdekű vasütakról szóló (1880: XXXI. és 1888 : IV. t.-cz.) törvényektől, mely utóbbiak különben is újabb reform előtt állanak, a vasúti jog nagyobb része törvényhozói szabályozást nem is nyert és a vasútengedélyezési jogot, a vasútüzleti rendtartást, valamint a vasútszolgálati szabályzatot az absolut uralom idejéből átvett elavult és hiányos rendeletek alkotják.* Iia tehát egyrészt a joganyag fontosságára, másrészt a fennálló szabályzatok minőségére vagyunk tekintettel, úgy —- nézetem szerint — a vasúti jog codificátióját, kapcsolatban a vasútfuvarozási joggal, kívánatosnak kellene tartanunk. Viszont azonban bizonyos, hogy a mily óhajtandó a törvényhozási reform elvi okokból, oly nehéz ennek kivitele gyakorlatilag, közjogi viszonyaink következtében. Az említett rendeletek ugyanis a tízévenként megújított vám- és kereskedelmi szövetségben találják érvényüket (1878 : XX. t.-cz., 8. ez.) és így csak a viszonosság alapján, azaz az osztrák kormánynyal való megegyezés mellett volnának megváltoztathatók. Ily körülmények között tehát előreláthatólag a közel jövőben nem lehet szó vasútjogi codexünk megalkotásáról, bár a vasúti ügy fontossága és a vasúti jog kifejlődése ezt megkívánja. Ezért tehát k. tvünk revisiójánál a német rendszert kell követnünk, melyet hazai törvényhozásunknak az 1892. törvényben kifejezett intentiója is kijelölt. így a személy fuvarozás kérdésében legalább is hivatkoznia kell az új törvénynek az üzletszabályzat érvényére, a mint azt az új német k. t. (472. §.) teszi.** Sőt mi több, azt hiszem, hogy * 1881 november 16-iki vasúti üzleti rendtartás és az 1868. évi vasút engedélyezési szabályzat. ** Lásd 472. §.: «Die Vorschriften über die Beförderung von Personen auf den Eisenbahnen werden duroh die Eisenbahnverkehrsordnung getroffen». A vasutakra vonatkozó fejezet czímfelirata az új 28
