Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]
dása. A magánjogban vannak ugyan viták arról, hogy mikor válik hatályossá az engedmény az adóssal szemben: az értesítésével-e vagy az értesülésével. Ez azonban erre a kérdésre minden jelentőség nélküli. De azonfelül a zálogba adásnál is szükséges, mert ha az adós nem értesíttetett, ott is teljes joggal fizet az elzálogosítónak. A fizetés elfogadásának is ugyanazok a következményei. A törvény tehát e pontjában sem hibás. Ez azonban mitsem változtat az eddigieken, mert mint kimutattam számos lényeges hiány van. Ivét kérdést kívánok még megérinteni, dr. Wittmann helytelennek tartja, hogy mi a németeket követjük. A ki a németkereskedelmi törvénynyel foglalkozott, az okvetlenül arra a meggyőződésre jött, hogy ez egy igen kiváló munka. A ki a német judica - turát ismeri, helyesnek fogja találni, ha azt mondom, hogy a Keiclisoberhandelsgericht s újabban a Beichsgericht gyakorlata oly magas niveaun áll, a melynek elérése minden más nemzet legfőbb bíróságára nézve csak kívánatos lehet. A helyes álláspont tehát csak az lehet: használjuk fel a német irodalmat és törvényeket és különösen a német judikaturát helyesen, azaz hatoljunk bele, értsük meg a dolgot egészen és akkor könnyű lesz azt a tanúságot, a melyet a mi viszonyaink tekintetében levonnunk kell, megszerezni. Ha valaki a német törvénykezés, irodalom és gyakorlat iránt már eleve bizalmatlansággal viseltetik, az aligha fog eljutni mélyreható tanulmányozásához. Dr. Wittmann úr minden törvénynek ellensége. Ez régi álláspont. Már Tacitus mondta : az a legrosszabb állam, a hol legtöbb a törvény. De saját előadása bizonyítja legjobban, hogy ma sokkal nagyobb szükség van szigorú világos szabályokra, mint valaha. Az egymással harczoló érdekek közül a bíró egyet sem tehet magáévá. Bárminő pártatlan is továbbá a biró, lehetetlen, hogy egészen tisztán lásson, s törvény nélkül megtalálja a helyes utat. Ezzel kapcsolatos az, adjunk-e tág teret a bírói méltányosságnak és belátásnak, hogy a bírónak legyen módja az ügyet tisztán a maga belátása szerint eldönteni. El kell ismernünk, hogy számos túlszigorú szabály van, de van ilyen is, a mely az ellenkező túlzásba esik, pl. hogy az ügyleteket nem szabad a használt szavak szerint magyarázni, hanem úgy, a mint azt a felek az ügylet kötésénél valóban felfogták. 22