Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]
11 Hogy helyes-e ezen felfogás, azzal szemben, hogy a czégvezető per procura a legszigorúbb kötelezettségeket, t. i. a váltókötelezettségeket elvállalhatja vagy nem, az nem tartozik ide. De az az egy kétségtelen, hogy ezen állapot nem alkalmas a kereskedelmi forgalomban annyira szükséges jogbiztonság megszilárdítására. Itt van a K. T. 304. §-a. Ezen §. szerint «keresk. könyveken alapuló követeléseknél a zálogjog megszereztetik, ha az elzálogosítási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat a hitelezőnek átadatik, s maga az elzálogosítás a keresk. könyvben, a zálogba adott követelésnél feljegyeztetik». A judikatura ezen szakasz rendelkezését még szükebb térre szorította, a mennyiben kimondotta a kúria egy konkrét eset alkalmával, hogy ezen törvény- szakasz követelések átengedményezésére nem alkalmazható, és hogy erre nézve az általános magánjog szabványai irányadók. Gyakorlatilag a dolog úgy áll, t. Teljes ülés, hogy a kereskedőre és iparosra nézve oly vagyon, a mely nem mozgósítható, csak félértékkel bir. Minden kereskedő és iparos, bármily nagy, saját vagyon felett rendelkezik, hitelre szorul és hitel nélkül nem boldogul. A kereskedőnek és iparosnak részben hitelben kell venni és hitelben kell eladni. A legegészségesebb hitel, a mit kereskedő és iparos igénybe vesz, az, a midőn hitelezése alapjául egy oly értéket vesz, a melyre viszont ő adott értéket. Tehát legegészségesebb azon hitel, a melyet a kereskedő és iparos saját követelése alapján vesz igénybe, igy például, a midőn tovább adja a tárczájában fekvő azon váltókat, a melyek alapján az elfogadó ellen neki van követelése. Ez igen szép és helyes akkor, ha a kereskedőnek, vagy iparosnak künlevősége váltón alapszik, avagy akkor, ha az ő saját adósa neki elfogad- ványt ád. Ámde ez a gyakorlatban csak részben van igy, mert azon kereskedő és iparos, a ki közvetlenül a fogyasztóval, tehát nem kereskedővel dolgozik, váltóelfogadványt a hitelben való eladás után épen nem kap; Magyarországon pedig még a kereskedők egymás között is csak ritkán fedezik tartozásaikat váltóelfogadványnyal, úgy, hogy bízvást merem állítani, miként Magyarországon a künnlevőségeknek legalább is 70%-a nyílt tételeken alapszik és a kereskedő vagy iparos csakis legjobb esetben, kiinlevőségei 30%-ára nézve bir váltóelfogadványt, 176
