Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

A kereskedelmi törvény revíziója. Az 1900. márczius 21-én folytatott vita [178., 1900]

engedem, hogy technice is helyesebb azon út, a melyet ő méltósága felolvasásában megjelölt. De ezzel szemben ismét csak a gyakorlat igényeire hivatkozom. Már pedig a gyakorlat igényei épen azon törvénynél és azon törvény revisiójánál, a melyről szó van, első sorban veendők tekintetbe.

Ezek előrebocsátása után konstatálnom kell, hogy felolvasó úr felsorolta ugyan a kereskedelmi törvénynek a revisiót sürgősen igénylő rendelkezéseti a nélkül, hogy positiv alakban nyilatkozott volna a revisió irányára vonatkozólag. Sajnálom ezt azért, mert a revisió irányának positiv megjelölése által felolvasó úr a fenforgó kérdés tekintetében konkrét alakban adott volna a discussiónak irányzatot. Nem úgy értem ezt, mintha azt vártam vagy vártuk volna, hogy minden egyes revisiót igénylő szakaszra vagy fejezetre konkrété formulázott javaslatokat tegyen, hanem úgy, hogy legalább azon irányelveket jelölte volna meg, a melyeket a revisiónál a maga részéről követendőknek tart. E tekintetben felolvasó úr csakis sporadice — helylyel-közzel — nyilatkozott, és méltóztassék megengedni, hogy ezekkel a nyilatkozatokkal közelebbről foglalkozzam. A felolvasás tenorja e tekintetben oda irányul, hogy a revisió azért is szükséges — és ezt szóról-szóra idézem a felolvasásból, — «mert az agrárius tendencziák nálunk is tért foglalnak, és a kereskedelmi jog alkalmazásának korlátozása legalább abban az irányban, hogy a kereskedők és nem kereskedők között kötött ügyleteknél az utóbbiak nagyobb mértékben vétessenek ki a kereskedelmi törvény szigorú rendelkezései alól, még nem agrárius szempontból is méltányosnak mutatkozik».

Abban az egyben igaza van felolvasó úrnak, hogy az agrárius tendencziák nálunk is tért foglalnak, de nem fogadhatom el az abból vont konklúzióját, mert magából azon tényből, hogy az agrárius tendencziák nálunk is mindinkább tért foglalnak, még nem következik az, hogy ezen tendencziák a közgazdaság javára szolgálnak, és legkevésbbé következik az, hogy azokat és helyesebben azok érvényesülni akaró irányát törvényhozás utján is istápolni és előmozdítani kellene. Sőt ellenkezőleg. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy az agrárius tendencziák terjedése és az agrarismusnak olyatén felfogása és alkalmazása- a mint ezt a mi agrarismusunknál tapasztaljuk — hátrányára van közgaz169