Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
19 viszonyait tekintetbe vevő jogot, helyesebben szerződési szabályozást. Mint jogforrást fel kell említenem az 1869 ápr. 21-iki közlekedésügyi min. rendeletet «az ideiglenes folyó-, csatorna- és hajózási rendszabályokat», melyek azonban túlnyomólag közrendészeti intézkedéseket tartalmaznak. Mivel tehát ezen a téren hazai törvényhozásunk eddigelé úgyszólván semmit sem tett, nem szólhatok a jelenlegi jogállapotok revisiójáról, hanem csakis új törvényhozási alkotásról, mely — tekintetbe véve a tengeri magánjogról alkotandó törvényünk jeles javaslatát1 — előreláthatólag az 1895-iki német törvényhez fog csatlakozni. Ezért is a következőkben főleg ezen német törvény intézkedéseit fogom szem előtt tartani. A törvény I. fejezete a hajótulajdonosról szól. Hajótulajdonos a törvény értelmében mindenki, a ki folyókon vagy belvizeken való hajózásra rendelt és erre használt hajót bir tulajdonul. Az, hogy a hajótulajdonos iparszerűleg fuvarozási ügyletek kötésével foglalkozzék,1 2 3 nem szükséges. A hajótulajdonos felelős azon kárért, melyet harmadik személy a hajó személyzetének szolgálati cselekményeiben tanúsított vétkessége által szenved; ezen szerződésen kívüli kötelem azonban nem korlátlan, hanem csak a hajó- és fuvardíj értékéig terjed. A felelősség ezen korlátozása, mely a tengeri fuvarozási jogból vétetett át,8 azon követelésekre is vonatkozik, melyek a hajós (hajóparancsnok) által, törvényes hatáskörében, de külön meghatalmazás nélkül kötött jogügyletekből származnak és azon igényekre, melyek a hajószemélyzet vétkességén alapulnak. Ezen korlátolt felelősség azonban csak taxatíve felsorolt kivételes esetekben szerepel, rendesen a hajótulajdonos korlátlanúl felelős, így különösen a hajószemélyzetnek a szolgálati viszonyból származó követeléseire nézve is.4 * * 1 E törvényjavaslat indokolásával együtt 1894-ben tétetett közzé és szerzője Nagy Ferencz. 2 Lásd ezzel ellentétben a tengeri magánjogról szóló törvény- javaslatnak 19. §-át. 3 Lásd ugyanezen törvényjavaslatnak 25. §-át a «tengeri vagyon»-ról. * Lásd idézett tjavaslat 24. §-át, mely szerint a felelősség szabály szerint korlátolt; ez alóli kivételeket lásd 26. §. 19 2
