Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
24 alatt kiérdemelt tiszta munkajövedelem. A törvény indokai óvakodnak annak magyarázatától, mit kelljen a megfelelő kész- pénzbeli kárpótlás alatt érteni ? Hogy azonban a törvényhozónak egyáltalában nem képezte intentióját az elitéit vagy az ártatlanul fogva tartott valóságos kárának megtéríttetését biztosítani, kétségtelenül kitűnik az indokolásnak azon lelkiismereti furdalás nélkül frivolnak nevezhető eszmemeneteléből, mely szerint a törvény azért nem sorolja elő a kártalanításnak objectiv részeit, hogy ezzel az államnak túlságos mértékben való megterhelését kikerülje és ekként a kártalanításra rendelt pénzalap állapotával való számolást lehetővé tegye. Ezek szerint a «megfelelő készpénzbeli kárpótlás» egy tudatosan megválasztott phrasis, a melynek czímón még a lucrum cessans megtérítése is igényelhető a nélkül, hogy bármily néven nevezendő biztosíték szerveztetett volna csak a valóságos, effectiv vagyonjogi kár megtérítésére irányuló petitum honorálása tekintetében is. Az indokolás szerint az anyagi kártalanítás tartalmának megállapítása alkalmával nem a valósággal szenvedt kár nagysága, hanem a kártalanításra rendelt pénzalap állapota lesz döntő és ha a szabadság- vesztés végrehajtása alatt és annak következtében gazdaságilag tönkrement egyén annyi fillérrel fog kártalaníttatni, a mennyi a fegyházban koporsóra megérett testének utolsó pihenőjére kifutja, akkor ám szolgáljon vigasszául, hogy szerencsésebb bajtársa a részére kiutalt kártalanítási összegből még lakodalmat is ünnepelhet, ha akkor, midőn a kártalanítási igényét érvényesítette, az a bizonyos, a kártalanításra rendelt pénzalap veszedelmesen duzzasztotta az állampénztárt. Bocsánatot kérek, tisztelt teljes-ülés, ha a méltatlankodás heve elragad. De a midőn azt látom, hogy egy törvény, melyről Plutarchus állítja, hogy az minden halandók és halhatatlanok királynője, szabadelvüségével kérkedik, mert olyképen állapítja meg a büntető elitéltetésért igényelhető állami kártalanítás általános föltételeit, hogy a legrögzöttehb földönfutó is követelhet kártalanítást, ártatlansági bizonyítványt akkor, midőn Isten és emberek előtt kétségtelen, hogy ha nem is a törvény merev betűi, de az általános igazságtól ihletett jog szerint megérdem- lett büntetést szenvedett, hogy ugyan az a törvény az állami financziák hátvédje mögé búvik, ha szabadelvűnek állított kiin15-2
