Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Doleschall Alfréd: A bűnvádi perrendtartás XXXI. fejezetének (kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése [177., 1900]
i és ha előadásom során az objectiv kritikának egyedül helyén való mértékét esetleg meghaladva olykor subjectiv, egyéni érzések és impressiók magukkal ragadnának, akkor méltóztassanak mentségül azt az általános emberi gyarlóságot elfogadni, hogy kedvenczeinket, tartozzanak bár a physikai vagy a szellemi élet birodalmába, tökéleteseknek szeretjük látni és a hibákat, melyeket mások ejtettek rajtuk, érdemüknél súlyosabban minősítjük. Midőn a büntető perrendtartás érdemi rendelkezéseinek befejezéséül a XXXI. fejezetben az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében tartozandó állami kártalanítási kötelezettség elvét törvénybe iktatta, egy kizárólag a materialis jog körébe tartozó kérdést vont bele a bűnvádi eljárási jog keretébe. Közhelyek mozgósításától tartózkodva, azt hiszem, ez alkalommal felmenteni méltóztatnak annak igazolásától, hogy a büntető hatalom gyakorlata által jogaiban ártatlanul sértett egyénnek erkölcsi és anyagi kártalanításra vonatkozó igényével az államnak, mint a büntető hatalom kezelőjének a kártalanításra való kötelessége correspondeál. Ezen kérdés tekintetében immár hazánkban is tételes törvény rendelkezvén, az eme rendelkezések történeti előzményeit és elméleti hátterét képező általános vitapontok felelevenítése meg van haladva. Annak ismételt hangsúlyozásától azonban, hogy itt az anyagi jognak oly általános kérdésével állunk szemben, melynek a büntető perrendtartás keretében való szabályozása csak alkalmi, czélszerűségi okokkal indokolható a nélkül, hogy a lényegbeli, a kérdés velejében gyökerező kapocs a kártalanításhoz való jognak megállapítása és ezen jog érvényesítésének a büntető perrendtartásban való szabályozása között kimutatható volna : a bíráló annál kevésbbé tekinthet el, mert a mint minden, úgy a jelen kérdés törvényes szabályozásának rendszere is a kérdés lényegére, tartalmának megállapítására visszahat. A hol, mint pl. Ausztriában, az állampolgárok általános jogait külön állami alaptörvényekben egyenkint biztosították, ott az állampolgároknak a személyes szabadsághoz való alkotmányjogából önkényt következik az állam felelőssége a polgárok ezen alapjogán az állami functiók gyakorlata közben elkövetett sérelmekért. És ha az osztrákok a személyes szabadság védelmére alkotott 132
