Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
15 A fuvarozót a szerződésből eredő követelések erejéig az árúra törvényes zálogjog illeti. E jog k. tvünk (411. §.) szerint addig áll fenn, mig az ám az átvevőnek kiszolgáltatva nem lett. Az új német k. t. (440. §.) átvette a régi törvény 409. §-át, a mely a fuvarozó zálogjogát az átadást követő harmadik napon szünteti csak meg. Ezen intézkedés (Folgerecht, droit de suite) czélja, hogy a fuvarozó az átvevőnek az árút kiadhassa a nélkül, hogy zálogjogát végleg elvesztené. Bár practikus okok mellette szólnak, tekintettel arra, hogy a b. e. (21. ez.) elejtette és k- tvünk sem ismeri, aligha lesz a revisiónál figyelembe vehető. Ha ugyanazt az árút több törvényes zálogjog terheli, k. tvünk (413. §.) a zálogjogilag biztosított követeléseket a rangsorozat megállapítása czéljából két osztályba sorozza. Az első osztályba tartoznak a szállítmányozásból, illetve fuvarozásból eredő követelések, a második osztályba a bizományos követelései és a szállítmányozó követelései az előlegek tekintetében. Az új német k. t. helyesen nem a hitelező személyére van tekintettel, hanem arra, hogy a követelés a szállításra vonatkozólag merült-e fel, vagy nem. Ezen az alapon azután az első osztályba sorozza úgy a bizományos és közraktár, mint a szállítmányos és fuvarozó követeléseit, a mennyiben az áru szállítása (Versendung oder Beförderung) által származtak. A második osztályba tartoznak a nem közvetlenül szállításból eredő zálogjogok és ezek között a fuvarozó által adott előlegekből keletkezettek is. Ez osztályozás azon alapgondolatot, hogy az áru emelkedése első sorban a fuvarozás által éretik el, és így az ebből eredő jogok biztosítandók leginkább, teljesen érvényre juttatja. K. ívünknek a rakjegyre vonatkozó intézkedései szintén kiegészítésre és módosításra szorulnak. Mindenek előtt a rakjegy kellékei nem tekintendők érvényességi kellékeknek, hanem épp úgy mint a hajóselismervény, úgy a rakjegy se legyen szigorú formálokirat. Ezért tehát k. tvünk (416. §.) oly módon szövege- zendő, hogy a rakjegynek csak rendes tartalmát tüntesse fel. — Az áru feletti rendelkezési jog tekintetében k. tvünk (418. §.) csak a feladó utasításáról szól, mely a rakjegy elömutatása esemár megszűnt, hacsak nem tételezzük fel azt, hogy ezen visszafizetés által ezen jog újra feléled. 15
