Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Szakolczay Árpád: A gyermekvédelem Magyarországon tekintettel az 1898. évi XXI. törvényczikkre [176., 1900]
ál lyik azután a további nevelés oly formában, a mint az az árvaházakban történik, a hol a növendékek ellátásban részesülnek, folytonos felügyelet alatt vannak, de kiképzésük az intézet falain kívül, középiskolákban, ipari iskolákban vagy műhelyekben eszközöltetik. Az ellátás és nevelés mindaddig tart, míg a gyermek magát eltartani képes. Ezen túl is azonban az ifjú további pályafutása ellenőrzendő és megérdemlett támogatásban részesítendő. A nevelő-intézetek tanári kara dönt a felett, vajon a gyermek hajlamai oly rosszak-e, hogy rendes nevelésben nem tartható. Ha ilyen eset beáll, szigorúbb fegyelmi iskolában helyezendő el, s ha ez sem fog rajta, oly kényszernevelő-intézetbe helyeztetik el, a hol a jelenlegi javító-intézetek szigorú szabályai alkalmaztatnak. Legvégsőbb esetben pedig a tanári kar meghallgatása után az e czélra az intézetbe delegált bíróság ítéletben határozza meg szabadságvesztés büntetésének tartamát, mely külön e czélra épült intézetben töltendő ki. Mielőtt ezen értekezésemet befejezném, reá kell mutatnom, hogy mily veszteséget képez az államra azon tényezők elvesztése, a kik a nevelésre, a gyermekek gondozására legalkalmasabbak. Értem a nőket. Az ellátás végett családhoz adásnak eredménye, mint előadtam, hajótörést szenved azon, hogy a családok, kikhez a gyermekek adatnak, maguk is a legnagyobb nyomorban sinylenek, és mennél több hasznot kívánnak huzni a fizetett csekély tartási összegből. A nőt hivatása ezen térre utalja. Ha azok a nők, kik most a társadalom proletárjai, a kik egy kis állásért valóságos élet-halál harczot folytatnak, államilag alkalmaztatnának, hogy kellő paedagogiai előképzettség után életüket az elhagyott gyermekeknek szenteljék, úgy a fizetett tartásdij százszorosán meghozná kamatját, és a nők nagy száma keresethez jutna. Látjuk a nő heroismusát, önfeláldozását a kórházakban, nem vétkes mulasztás-e ezeket a nagy tulajdonságokat parlagon hevertetni ? Nem kívánom a.tisztelt teljes-ülés türelmét még hosszasabban igénybe venni. 127
