Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Szakolczay Árpád: A gyermekvédelem Magyarországon tekintettel az 1898. évi XXI. törvényczikkre [176., 1900]
14 gek a vármegyei törvényhatósághoz minden év végén részletes jelentést tesznek. Budapest, 1899. évi május hó 4-én. Széli s. k. * Hogy mit jelent a szegényügynek a községekre való bízása, ezt talán bővebben ecsetelnem felesleges. Dr. Gruber Lajos alügyész úr pendítette meg nálam az eszmét, hogy az árvaszéknél érdeklődjem az iránt, hogy mily elintézésben részesült a büntetőtörvényszék egy átirata, melyben a szülői felügyeletet nélkülöző gyermekekre figyelmeztetés történik. A felelet következő volt: Intézet, a hová az ily gyermeket állami eszközökkel elhelyezni lehetne, nincs. Az árvaszék a fentidézett rendelet értelmében megkeresi az Elöljáróságot. Itt azután megindul az illetékesség kutatása. Tudatlan és műveletlen, vagyon nélküli emberek kapják a felhívást, hogy az ellátandó gyermek illetékességét igazolják. Ez az illetékességi hajsza eltart néha két évig. Az, a mit a város az illetékességi eljárás befejezése után tesz, pedig abban áll, hogy kiadja a gyermeket egy családhoz, melynek havi 5—8 frt tartásdijat fizet. Hogy ez az ellátás, ez a felügyelet nem felelhet meg a modern kor követelményeinek, az könnyen elképzelhető. Tizennégy éven felül a gyermek teljesen magára van hagyva. Sem. a törvénytelen apa, sem az állam, sem a község nem köteles vele többé törődni. A szabályrendelet korlátozó intézkedései, hogy az elhagyott gyermek sem dolog-, sem tolonczházba nem helyezhető el, megszűnnek. Kikerülve a falusi dajkaság, a községi ellátás áldásaiból, ott áll 14 éves korában magára hagyva, fogyatékos, vagy semmi képzettséggel, vértezetlenül a létért való borzasztó küzdelemben, végigszenvedve a mellőztetés, a megvetés egész skáláját, s vagy viszontlátjuk a tolonczház névnapi ünnepén, a mint a tolonczház vezetőjének elmondja ünnepi beszédét, melylyel megköszöni az állam jóságát, hogy ezen komor falakon belül az iskoláztatásban részesíti, vagy fokról-fokra sülyedve, elfoglalja helyét az ifjúkori bűnösök kategóriájában. 120
