Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)

Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]

13 Az egy éves elévülési idő itt is megfelelően alkalmazandó és fentartandó. Hogy a felelősség ezen korlátolása dolus és culpa lata esetén nem foglal helyet, teljesen megfelel az áru elveszé­sénél kifejezett elvnek. A felelősség egy speciális esete az, midőn többen vesznek részt a fuvarozásban. Ez esetben k. tvünk (403. §.) szerint kü­lönbséget kell tennünk a szerint, hogy a szállítás folytatása az eredeti fuvarlevél alapján történik-e vagy sem. Utóbbi esetben az új fuvarozó az első alkalmazottjának tekintendő, előbbi eset­ben az összes fuvarozók között társas viszony keletkezik, mely­nek alapján mindenik solidarisan felelős. Ezért nevezte helyesen Meili és Eger a fuvarozókat «eine obligatorische (gesetzliche) Transportgesellschaft»-nak. Az ily szállítási közösségnél előfor­duló regressusra vonatkozólag törvényünk nem intézkedik: a német k. t. hasonló hiánya Németországban sok ellentétes dönt­vényre adott okot. Ezért helyeslendő az új német k. t. 432-ik §-ának 3-ik bekezdése, mely általánosítja azon a b. e.-ben (47. és 49. czikkek Ü. Sz. 85. §.) foglalt helyes elvet, hogy a kártérí­tést kifizető fuvarozó az ellen fordulhat, a ki a kárt okozta; ha ez nem állapítható meg, úgy mindazon fuvarozók, kik nem tud­ják bizonyítani, hogy a kár nem az ő vonalukon történt, a fuvardíj arányában viselik a kárt. A feladó utasítási joga (k. tvünk 404—406. §-ai) mindaddig fennáll, a mig az áru rendeltetési helyére nem érkezett és a fuvarlevél a czimzettnek át nem adatott. Ezen időtől kezdve az átvevő gyakorolhatja a fuvarozási szerződésen alapuló jogokat, de csak a fuvarlevélből kivehető kötelezettségek teljesítése mel­lett. (407. §.) Ebben az új német k. t. indokolása incongruentiát lát és (435. §-ban)az átvevőt a fuvarozási szerződésből származó kötelezettségek teljesítésére utalja, még ha azok nem is foglal­tatnak a fuvarlevélben. Ezen intézkedés ellen arra hivatkoz­hatunk, hogy a kijelölt átvevő a fuvarozási szerződést csak any- nyihan ismerheti, a mennyiben a fuvarlevélben ki van fejezve. Ha viszont a törvény feljogosítja az átvevőt a fuvarozási szerződésből származó jogok gyakorlatára, midőn csak a fuvarlevélből kive­hető kötelezettségeket teljesítette, úgy ezzel a fuvarozó sérelmet nem szenved, mert erre a feladóval kötött és harmadik személy (az átvevő) javára szóló szerződésben kötelezettséget vállalt. 13 и

Next

/
Thumbnails
Contents