Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Szakolczay Árpád: A gyermekvédelem Magyarországon tekintettel az 1898. évi XXI. törvényczikkre [176., 1900]
Azok a kik a koreszmék jelentőségét és létezését tagadják, méltán gondolkozóba eshetnek a socialis eszme fejlődése felett. Az éhező bosszuszomjas negyedik rend a franczia forradalom idején lerombolja mindazon hagyományokat, melyek évszázadokon át gyökeret vertek az emberek gondolkozásában, neki megy az államot alkotott rendeknek, a vallás intézményeinek, ledönti piedestaljukról a királyokat, az aristokratiát, az Isten eszmét s ugyanazon éhes tömeg, melynek evolutióját épen a gazdasági kérdések okozták, hozzá sem nyúl a gazdasági kérdések megoldásához rangot, személyt, hagyományt lábbal tipor, de tiszteletben tartja a tulajdont, a vagyont, s Carlyle szerint a vagyonbiztonság Francziaországban sohasem volt annyira respectálva, mint a tömegőrület e véres napjaiban. Egy uj század hozza meg azt a világmozgalmat, melynek evangéliumát azon tanok képezik, melyeket Krisztus hirdetett, melyek évszázadokon át küzdöttek a szándékos és tudatlan félremagyarázás ellen, melyek hirdetik a gazdagság és szegénység kiegyenlítését egy közös nagy érzelemben, az altruismusban, az emberszeretetben. Az emberszeretet e tanok szerint nem kényszer, hanem lelki szükség, embertársamnak szeretete adhatja csak meg a saját énem szeretetét, s azt a lelki megnyugvást, mely boldogságomhoz szükséges. Az állam ezen tanok szerint a külső alakja az emberszeretet eme harmóniájának, mely szükséges alakulat, hogy minden egyes ezen érzelmekben serkentessék, és ezáltal a gyenge és erős közti különbség kiegyenlíttessék. Az állam tehát nem egy magában álló magáért élő uralkodó társadalom, és így nem létezik ellentét állam és társadalom közt, hanem a fenhatósága alatt élő emberek összeségének külső megnyilatkozása. 109 1*
