Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Baumgarten Sándor: A kereskedelmi törvény II. rész ötödik czimének revisiója (A fuvarozási ügylet) [172., 1900]
11 a felelősség kérdésében szerződési megállapításokat egyáltalán nem tesznek, és így a k. t. megengedem, reájuk nézve túlszigo- rúnak látszó intézkedésére nézve a kellő alap hiányzik. Ezen gondolatmeDetet követve tényleg méltánytalannak kell tartanom azt, hogy pl. a bankár, kinél értékpapírjainkat letétbe helyezzük és a ki ezek megőrzésére nagyobb készületekkel és berendezésekkel rendelkezik, kisebb felelősséggel tartozzék, mint azon kis fuvarozó kivel pl. ezen értékpapírokat (ezen minőségük közlésével) hozzá elküldöttük. Ezért tehát ha a nagyobb fuvarozási vállalatokra vonatkozólag külön a vis majorig terjedő felelősség kimondatik, a mint ez a vasutakra vonatkozólag kötelezőleg meg is történt, úgy a német k. t. 429. § -át re- visiónknál is követhetjük. Magától értetődik, hogy ha a 398. §-t megváltoztatjuk, úgy a felelősség alóli egyéb kivételek (belső romlás, hiányos csomagolás) sem találhatnak helyet a törvény szövegében, mert mindezek a fuvaros vétkességét kizárják és így akkor, midőn a fuvarozó a köteles gondosság elmulasztása esetén tétetik felelőssé, már eo ipso is elesnek. Nem vonatkozik ez azonban a drágaságok, pénzek, vagy értékpapírok fuvarozásánál fennálló kivételre, melyet a német törvény is fentartott, sőt még ki is emelt az által, hogy a műtrágyákat is ide sorolta és a feladó kötelességét szigorította, mert a feladott tárgyak minőségének bevallását már a fuvarozás végetti átadás alkalmával tette kötelezővé. A kártérítés mérvét az árú sérülése vagy elveszése esetén t. kvünk nem mint damnum emergenst és lucrum cessanst (K. T. 272. §.) szabályozta, hanem kártérítés gyanánt az árúnak a rendeltetési helyen megállapított kereskedelmi, ennek hiányában pedig közönséges értékét határozta meg; vagyis mig a fuvarozó felelősségét a rendes felelősség feltételeiben tetemesen kiterjesztette, addig a felelősséget a kártérítés tárgya tékinteté- ben tetemesen mérsékelte. Az új német k. t. ellenben daczára annak, hogy a fuvarozó felelősségét a rendes felelősséggel azonosította, a kártérítés ezen korlátozását megtartotta. (430. §.) Ezen intézkedés a b. e. (34. ez.) hatása alatt áll, mely a kártérítést még ennél kisebb mértékre redukálja. A felelősség ezen korlátái nem alkalmazhatók, ha a fuvarozót vagy alkalmazottait dolus vagy culpa lata terheli. u
