Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 20. kötet (172-180. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 20. (Budapest, 1900)
Edvi Illés Károly: Semmiségi panasz [175., 1900]
22 kedünk, vagyis, ha azt mondjuk, hogy a Curiának nincs joga azt vizsgálni, vájjon valamely ténymegállapítás enyhítő körül- mény-e vagy nem ? akkor a Curia üres szavakhoz lesz kötve, mert csak azt vizsgálhatja, hogy az Ítéletben benne van-e az a két szó: «nyomatékos» és «nagyszámú» enyhítő körülmény,, vagy nincs ; mert hiszen az enyhítő körülmény fogalmát — szerinte — a megállapított tényekkel összefüggésbe nem hozhatja,, s legjobb esetben azt vizsgálhatja, hogy számszerűleg nagyszámú-e az enyhítő körülmény. Hogy az ilyen felfogás hova vezet, felhozok egy példát. Nem régiben egy ítéletet olvastam, a hol a vádlottak pénzhamisításra irányzott szövetség miatt a 92. § alkalmazásával lettek elitélve azért, mert: «pénzt még nem is hamisítottak» !! Ez sajnos, megtörtént dolog! Már most, ha a Curiának nem volna joga az enyhítő körülmények fogalmát a tényekkel összefüggésbe hozva vizsgálni, akkor az ilyen csodabogarakat agyonütni nem lehetne; mert ha ítélethozatalnál nincs joga a Curiának azt mondani, hogy ez absurdum, tehát a 92. §-t nem alkalmazom, akkor nincs joga új eljárást sem rendelni, mert ez a tény meg van állapítva, azt pótolni nem lehet, s csak a jog alkalmazása volt helytelen, a minél a Curia a megállapított tényeket köteles elfogadni. Miután álláspontom az, hogy a Curia felmentő Ítélet esetében is hozhat ítéletet, s ha a megállapított tények közt feltalálja azokat, melyek a büntetés kiszabására vezethetnek, s melyek mérlegelését a Btk. 89. §-a előírja : be kell bizonyítanom azt, hogy a Curia nemcsak azt veheti enyhítő vagy súlyosító körülménynek, a mit az alsófok annak vett, hanem — s ezt hangsúlyozom — a megállapított tényállás keretében az alsófokkal ellenkező jogi felfogásra is juthat, vagyis a mit az enyhítő körülménynek vett, azt súlyosító körülménynek veheti, s megfordítva ; sőt ebbe a körbe oly tényt is belevonhat, a mely megvan állapítva, de a melyet az alsó fok sem enyhítő, sem súlyosító körülménynek nem vett. Ezen tétel kifejtése végett vegyük szemügyre a BP. 385. §-ának 3-ik pontját. Ez így szól: anyagi semmiségi ok: «Ha a bíróság az 1878. Y. tcz. 92. § - át, illetőleg az 1879. évi XL. tcz. 21. §-át tévesen alkalmazta, vagy feltételeinek fen- forgása daczára nem alkalmazta.» 102