Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)

Csemgi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet díszülése 1899. október 2. [162., 1899]

8

de annál nehezebb a mai társadalmi és gazdasági élet sokfelé ágazó medreiben érvényre juttatni őket. Korunk törvényhozója nem érheti be Táblás Törvényekkel; a nagy jogterületek részletes feldolgozását, az apróságig rendszeres munkát — kódexet várnak tőle.

De századunk ama tizedében, a melybe Csemegi ifjúsága esett, épen ama lapidaris törvényhozás jutott érvényre Magyarországon. A magyar hagyományokkal kevéssé egyező e rendszer reactió volt, reactió ama szellem ellen, mely fékezni akarta a reformtörekvéseket és többek között csak az imént buktatta meg az 1843-iki büntető-javaslatokat.

így történt, hogy az 1848-iki országgyűlés, sok örökös alkotás mellett, néhány Írott malasztot is iktatott törvénytárunkba. Mintha az ősiségnek elvben való eltörlése az intézménynek tényleges megszüntetését jelentette volna! De a kor varázsigéknek tartotta e platonikus kijelentéseket s az új elveken alapuló polgári törvénykönyvet már a jövő ülésszakra oly bizalommal várták, hogy addig a folyamatban levő pereket is felfüggeszteni rendelték.

Tudjuk az események további folyását. A magyar ország- gyűlésnek alkalma sem volt, a maga elé tűzött nagy feladattal megpróbálkozni. Az illusiók, Csemegi illusiói is, szétfoszlottak és más tényezők vállalkoztak az ország jogrendjének megújítására. Csemegi nem akarhatott részt venni e műveletben: közpályája tehát egyelőre véget ért.

így lett Csemegiből ügyvéd.

Alkotmányos államokban a bukott politikus számára, ha jogász, alig marad tér, melyet önérzettel elfoglalhat, mint az ügyvédség. Hivatalt csak azok adhatnak neki, a kik ellen küzdött, de az ügyvédséghez nem kell kegy vagy kormányjogosítvány. Többet mondok: ilyen bukott politikus, ha eszméiben bízik és azoknak érvényesítéséről le nem mond, már ezért sem