Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Márkus Dezső: A Corpus Juris Hungarici és a magánjogi codificatio [163., 1899]
19 melyet az azt visszatartó atyjuktól, annak jövedelmeivel együtt, visszakövetelni jogosítvák; az 1659: СХУП. t.-cz. és 1723: XLVII. t.-cz. a testvérek közti osztályról általában, az 1729 : XXXVI. t.-cz. pedig az osztály elévüléséről, kiigazításáról, megújításáról tartalmaz rendelkezéseket (Hk. I. 43—47., 52—54. czikkek), melyek az ősiség megszűntétől eltekintve az anyagi jog szempontjából lényegükben még nem vesztették el teljes hatályukat, míg az alaki jog tekintetében az 1894 : XVI. t.-cz. rendelkezik, mely szükségkép módosítóan nyúl bele az anyagi jogot érintő régi törvényekbe is. A kölcsönös hitvestársi öröklést, gyermek s végrendelet nem létében, bár csak a zálogos és az ingó javakban, az 1687: XI. t.-cz. szabályozza, amelyet megerősít az 1715 : XXVI. t.-cz. 4. §-a és melyet a jobbágyokra is kiterjeszt az 1840: VIII. t.-cz. 9. §-a. Az özvegyi jog első szabályozása Szt. István II. k. 24. fej. található ; a Hk. vonatkozó rendelkezései mellett az 1618 : LXL, 1622:LXVII., 1647 : CV., 1655: XXV. t.-cz. meglehetősen hiányos intézkedései irányadók e kérdésben, a melyre a jobbágyok tekintetében még az 1840 : VIII. t.-cz. is kiterjed, mely utóbbi törvény az özvegyi öröklést — melyről ismét csak a Hk. szól — nem ismeri. A fiscus örökléséről magszakadás esetében rendelkeznek az 1435(11.): XVII., 1492 : LXIII. t.-cz., (Hk. I. R. 10., 29., 64. ez.) és 1715 : XXVI. t.-cz. A végrendeletek és íiókvégrendeletek alakszerűségeit az 1655: XLVI., majd az 1715: XXVII. t.-cz. állapítja meg (módosítja 1840 : XIV. t.-cz.), a melyet kiegészített az 1729 : XXIV. t.-cz. 10. és 11. §-a; mindkettő az 1876: XVI. t.-cz. életbelépésével vesztette el hatályát. A végrendelkezési szabadságot már Szt. István engedélyezte (II. k.35. fej.) és ezt erősíti meg az aranybulla 4. czikke. Magától értetik, hogy hatályban van, ha nem is szó szerint, de a dolog természetének megfelelően kiterjesztve, az 1836 : IX. t.-cz. 9. §-ának és az 1840 : VIII. t.-czikk 1. §-ának az a rendelkezése, a mely a jobbágynak szerzeményei tekintetében megadja a végrendelkezési jogot. Az 1598 : XL. t.-cz. a végrendelkezési szabadságot, ingó és szerze- ményi javaikat illetően, a katli. főpapokra is kiterjeszti és ezt a törvényezikket egészíti ki az 1715: XVI. t.-cz., mely, igaz, az ÜY* 41
