Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Vargha Ferencz: A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere [170., 1900]
12 figyelmével visszaélni s igyekszem csak a legfontosabb kérdéseket kiemelni, mindazáltal még rövid ideig a vádaláhelyezés- sel kell foglalkoznom, természetesen a perorvoslat szempontjából, mert még két nagy fontosságú kérdés vár itt tisztázásra. Az egyik a vizsgálati fogság kérdésében használható felfolyamodás, a másik a kir. Ítélő tábla felülvizsgálatának terjedelme. A B. p. 270. §-a szerint a vádhatározat ellen csak az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében lehet egyfokú felfolyamodással élni, mely azonban nem akasztja meg a további eljárást. Mi történhetik itt meg ? Az, hogy a kir. törvényszék mélákkor letárgyalja az ügyet, mikor még a kir. ítélő tábla a felfolyamodás tárgyában nem határozott. Ha a törvényszék a B. p. 330. §. értelmében az ítélethozatal alkalmával a további íogvatartást fentartotta, a kir. ítélő tábla pedig a szabadlábra helyezést — időközben elrendelte — az a kérdés merül fel, hogy melyik határozatot kell az ügyésznek teljesíteni. Kétségtelenül az itélőbiróság s nem a kir. ítélő tábla határozatát. Kissé bizarrnak látszik ez a kijelentés, de nem nehéz annak helyességét kimutatni. A B. p. 267. §-a szerint ugyanis: «A vádhatározatban elrendelt, vagy fentartott előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig érvényes.« A 330. §. pedig kijelenti, hogy «az itélőbiróság a vádlottnak további fogvatartása, illetőleg fogságba vagy szabadlábra helyezése tárgyában határoz.» Miután tehát a vádtanács határozata csak az ítélethozatalig érvényes, s az itélőbiróság nemcsak a íogvatartást, hanem a vádlott elfogatását is elrendelheti, ebből következik, hogy a vádaláhelyező eljárás folyamán hozott első- s másodkfokú határozat csak addig hatályos, mig Ítélet nem hozatott; tehát ez egy inczidentális s pedig igen rövid életű határozat, mert bármit tartalmazzon s bármelyik fokon volt is az hozva, az ítélő biró ama jogát, hogy a letartóztatás kérdésében az Ítélet tartalmát tekintetbe véve határozzon, meg nem szünteti; mert hiszen a vádaláhelyezésnél a letartóztatás okait az előkészítő 234
