Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Csemgi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet díszülése 1899. október 2. [162., 1899]
14 kérdése is. A 43-iki j avaslat mellőzte a halálbüntetést. Kódexünk tárgyalásaiból tudjuk, bogy Csemegi szintén abolitionista voltv de — teljes összhangban az országos véleménynyel — az idő szerint e büntetésnemet még nem tartotta nélkülözhetőnek. Közvetítő állapotot akart tehát teremteni, vagyis egyelőre lényegesen megszorítani e büntetésnemet, a gyakorlatra bízván az abolitionista elv győzelmének előkészítését. Csak mostanában olvastuk, hogy a Curia öt év óta nem hozott halálos Ítéletet. Nem fényes bizonyíték-e ez Csemegi törvényhozói előrelátása mellett ? Csemegi munkálata 1878-ban keresztülment a törvényhozáson. A büntető jogtudomány klasszikus iskolájának egy kiváló termékét nyertük benne. Technikája korszakot jelent a magyar törvényhozás terén. Egészséges eclecticismusa megalkudott a viszonyokkal, de lényeges dolgokban nem engedett az elvekből. A criminalistikai gondolatot mindig helyesen adja vissza és meghatározásai átmentek a köztudatba. Közel húsz év óta használjuk, de — talán az önbíráskodás vitás esetét kivéve nem emlékszem oly panaszra, hogy a közérzület szerint nem bűnös cselekmény criminalizálására kényszerítené a bírót. A kik ezzel nem érik be, azok nézzenek más országokba, lássák, hogy mire kényszerül néha a bírói lelkiismeret, kivált a politikai delictumok terén, és azután kérdezzék még, hogy mi ennek a kódexnek az érdeme! A törvény 1880-ban életbe lépett. Maga Csemegi vette kezébe a reform gyakorlati megvalósítását; tanácselnök lett a Curián. Nehéz munkát vállalt magára és ha csupán hajlamait kérdi és temperamentumától kér tanácsot, talán nem is szállott volna szembe a súlyos feladattal. Engedjék el, hogy a magyar büntető jogtudománynak húsz év előtti állapotát ma emlékezetükbe idézzem; nem cselekednénk Csemegi szelleme szerint, ha azt néznők, hogy níL 14
