Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
II gen szakkérdésekben s könnyen a maga dilettáns felfogását érvényesíti a szakértői véleménynyel szemben. Amily káros pedig, ha a szakértő akar biró lenni, époly helytelen eredményre vezet a szakértő kicsinylése a biró részéről. Az esküdtek ellenben, nem lévén «állandó gyakorlatuk» az esetek eldöntésében, gondosabban és nagyobb figyelemmel fognak a szakértőre hallgatni, s ha ennek véleménye meggyőző volt reájuk, inkább hajlandók annak következményeit levonni, viszont ha a szakértői -v' véleményt képtelennek, igazolatlannak látják, visszautasítják azt s eldöntik az esetet józan felfogásuk és természetes jogérzetük szerint. Ha az orvosszakértő kimutatja, hogy a tettes őrültségben követte el a cselekményt, vagy ha szakértő nélkül is látja, hogy a tettesre oly motívumok voltak hatással, melyek alól nem lehetett menekülnie (gondoljunk a Pribilné esetére, vagy a házastárs gyilkosságok szerelmi drámáira), a jury bizonyára könnyebben fogja a tettest felmenteni, mint a szakbiró- ság. Vagy egy pyromanikus áll a bíróság előtt gyújtogatással vádolva, ha a szakértő képes volt meggyőzni a juryt, hogy a tettesben ez a szervezeti inger igen magas volt, ebből le fogják vonni az esküdtek a consequentiát, hogy ez a mánia ellenállbat- lan hatással volt a tettesre, tehát fel kell azt menteniük; ha ellenben a szakértő véleménye nem tudta őket meggyőzni s a tettes magatartásából, szavaiból, mozdulataiból arról győződnek meg, hogy ügyes színlelővel van dolguk, aki igazságosan megbüntethető, kimondják reá a bűnöst, az orvosi vélemény ellenére is. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a szakbiróság ugyanezt meg nem teheti, a mi bírói gyakorlatunk is számos érdekes esetet mutat fel, melyekben szak bíróságaink az újabb tudományos vívmányok érvényesítésével hoztak Ítéletet s emelték érvényre az igazságot, de az is igaz, hogy sokszor nehezen s mesterséges indokokkal. Csak azt akartam kiemelni, hogy nem kell attól tartani, miszerint az esküdtbiráskodás mellett a büntetőjogi reformtörekvések érvényesülése meg lenne nehezítve s igy a jury a haladás akadálya lenne. Ellenkezőleg, épen a jury előtti bíráskodás könnyíti meg, hogy a bűnre indító egyéni és társadalmi motívumokat mindig figyelembe vegyük. A jury, mint a társadalom köréből vett bíróság, kétségtelenül társadalmi szem113
