Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 19. kötet (162-171. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 19. (Budapest, 1900)
Finkey Ferencz: Az esküdtszék az új magyar bűnvádi eljárásban [166., 1899]
7 nyos államok éltető elemei s alapelvei. Akik ezen eszméket is csak divatos frázisoknak tekintik, azokat természetesen alig lehet meggyőznünk, mert az ily gondolkozásnak előtt nem lehet más eszmény, mint a középkori abszolút és bürokrata állam vagy a Fourier phalanstére. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy esküdtszék nélkül nincs szabadelvűség és jogegyenlőség, ez teljesen alaptalan és igazságtalan állítás lenne, de bátran merem állítani, hogy a szabadelvüsóg és a politikai szabadság és jogegyenlőség nagy eszméinek jobban megfelel az esküdtszék általi bíráskodás, mint a tiszta hivatalnok bíróság, sőt maga az esküdtszék is ezen elvek egyik hatalmas biztosítéka. Ha igaz, a mit az esküdtszék őszinte hive Fayer László mond, hogy az esküdtszék a bűnvádi eljárás mai rendszerével, annak nagy alapelveivel szemben nem ok, hanem okozat,1 de azért ezen alapelvek diadalát is előmozdította s azokat biztosítja, úgy igaz lesz az is, hogy habár nem az esküdtszék szülte a szabadság és jogegyenlőség eszméit, hanem szintén megfordítva a jury ezen eszmék gyermeke, de azok diadala és épségben tartása jobban biztosítva van nála, a szabadelvüség gyermekénél, mint az absolutizmus sarjánál, a bürokrata bíróságnál. Ki kételkednék abban, hogy a magyar hivatalnok bíróságok az új alkotmányos élet óta máig úgy a liberalismust, mint a jogegyenlőség eszméit híven szolgálták és a reactiónak vagy kasztszellemnek nem voltak ápolói ? De ki merné azt állítani, hogy egy reactionarius és modern aristokrata korszak ki van zárva a jövőben ? S hogy ily ferde áramlatok tényleg létre ne jöhessenek, ezért is szükség van a demokrata esküdtszékre, mely nem ismer urat és parasztot, előkelő köröket és alsóbbrendű osztályokat, hanem egyenlően mondja ki bárkire a bűnöst vagy nem bűnöst s az Ítélkező testületben összeolvasztja a különböző társadalmi osztályok tagjait. Szánakozó mosolylyal szólnak a modern büntetőjogi irók2 az «elcsépelt» Tocqueville-féle mondásról, hogy a jury a polgári erények iskolája, jaj annak a népnek, a melyet csak az es1 Fayer László : A bűnvádi prts. vezérfonala, 28. 1.- Nemzet, id. h. 119
