Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
56 házastársat a házasság tartama alatt szabad rendelkezésre illeti mind az a vagyon, a melyet ő rendes magánjogi czímen szerez; s a házastársak vagyonára nézve egymás közt ugyanazok a jogorvoslatok állanak fenn, némely törvényes kivételtől eltekintve, a melyek a házastársak és idegenek közt vannak. — Ez által tehát mindenik házastárs kivonhatja a másik vagyonából azt a részt, a mely abba az ő vagyona köréből bebizonyíthatólag belekerült. Igen ám, de a házastársak nemcsak úgy szoktak közösen gazdálkodni, mint a hogy mások, a kik közös gazdálkodásuknak valami magánjogi bázist teremtenek, hanem közös gazdálkodásuk s vagyonuk ebből eredő együvé keverődése az életviszonyok belsőségéből folyik a nélkül, hogy annak akármilyen jogi czímet lehetne alapul vetni. A házastársak közös gazdálkodása nem közkereseti társaság, de még csak nem is egyszerű magánjogi társaság, a melyre hivatkozva, a nő saját munkájának értékét a férj vagyonából kivonhatná. A társasági jogviszonyban, hogy ha az egyik társ csak munkával járul hozzá a közös gazdálkodáshoz, ennek a munkának megfelelően fog részesülni a jövedelemben is. A házastársaknál ez nem így van. Tekintsünk egy polgári háztartást, mondjuk egy kereskedő üzletét, a hol a férfi az üzletet vezeti, az asszony pedig ott ül a kasszában vagy pedig a konyhában sürög-forog, a háztartást vezeti, takarékoskodik, fogához ver minden garast és ezzel a tevékenységével bizonyos vagyongyarapodást idéz elő férje vagyonában, a mely nem állott volna elő akkor, hogy ha az asszony ezt a tevékenységet ki nem fejtette volna. Az ilyen vagyonösszekeveredések, a melyek semmi magánjogi czímen szót nem választhatók, adják meg alapját a közszerzemény gondolatának. Ott, a hol a jogi formákkal nem lehet az így összegabalyodott vagyoni viszonyokat szétválasztani, ott a jog közbevág és az egész gordiusi csomót kettévágja azzal, hogy a házastársaknak a házasság tartama alatt összegyűlt vagyonát két részre hasítva, fele-fele részben juttatja mind a kettőnek. Látnivaló e szerint, hogy a közszerzemény úgy történelmileg, mint jogi alapvetésében a házastársak együvé keveredett és magánjogi jogczímen szét nem választható együttes szerzését veszi kiindulási pontul, s azért az előadó úr javaslatának e részben meg volna a kellő indokoltsága. 88
