Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Kolosváry Bálint: A közszerzemény biztosítása [155., 1899]
12 kell tekintenünk azt az özvegyi öröklési jogosítványt is, mely szerint a férj minden szerzeményes ingóiból* és zálogos birtokából egy gyermekrésznyi őt illeti, habár a királyi curia egy alkalommal az elhunyt férj összes ingóiból és zálogos jussaiból az özvegynek özvegyi öröklés czímón való egy gyermekrésznyi vagyonra öröklési jogát megállapította.** Ez azonban, mint Kern Tivadar is említi, egyetlen eset az egész Döntvénytárban, a mi eléggé bizonyítja, hogy gyakorlati jelentősége a kérdésnek ma már alig van. Természetesen e körülmény feltétlenül nem döntené meg azt a tényt, hogy az özvegyi öröklés a jelzett ingókra és zálogos jogokra máig is fennáll. Azonban az országbírói értekezlet megállapodásai óta öröklési jogunk az öröklött és szerzett vagyon, nem pedig a szerzemények ingó vagy ingatlan voltának megkülönböztetésén alapszik; továbbá, ma már zálogos jószág is alig van oly értelemben, mint azt régi törvényeink vették : *** s így az özvegyi öröklésnek e részben sem tulajdoníthatni semmi jelentőséget. Úgy hogy az özvegyi öröklésnek jelenleg még érintetlenül fennálló, de aligha gyakran igényelt tartalma, a H. K. ama rendelkezésében szorul össze, melyet régi curiánk egy decisiója némileg kiegészített, hogy t. i. az özvegynő osztály előtt és minden esetben örökli férjének jobb öltözeteit, kocsiját és hámos lovait, melyekkel férjével kijárni szokott volt (Trip. I. К. 99. ez. 1. §.) és férjének jegygyűrűjét. (Dec. 17 ad acquis, mobil.) Hozzáadva még azt, hogy az özvegyi öröklés csakis nemesek özvegyeinek a joga s régi jogunk úgy tekintette azt, mint kárpótlást a nemes nőknek a közszerzőségből való kizárásáért : az özvegyi öröklés nem tekinthető olyan jogosítványnak, mely rászolgálna arra, hogy a nő helyzete kiváltságosnak volna mondható. * Kövy S.: Elementa jurisprudentiae: «avita tam mobilia, quam immobilia solis prolibus manent». 224. 1. ** «Miután továbbá az özvegynek özvegyi örökösödés alapján férjének összes ingóiból és zálogos jussaiból egy gyermekrész jár, ennélfogva a Cs. Lajos kizárólagos tulajdonául megállapított nn-i birtokon fekvő 1400 vfrtnyi zálogösszeg és a B) alatti leltárban foglalt szinte Cs. Lajost illető ingóknak felét elsőrendű alperesnőnek megitélni kellett.» Legf. it. 1871. jan. 12-én, 5320. sz. a. — Dtár. r. f. IV. k. 133—134. 1. *** V. ö. Kern id. m. 140. lap. 44
