Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
30 egyes eseteknek vagy esetcsoportoknak ily kiemeléséből a törvény magyarázatánál sokszor oly eredmények jönnek létre, a melyeket a törvényhozó nem akart, czélba nem vett. Számos oly kérdés van, a melyeknél vitás, hogy ténykérdést vagy jogkérdést képeznek-e. Ha a jogügyletek értelmezésének kérdését kiemeljük, akkor következetesen mindezen vitás természetű kérdéseket is föl kellene sorolni. Kimerítően taxatíve felsorolni azokat alig lehetséges. Az élet minden nap fölvethet ilyen új kérdéseket. Az exemplicativ felsorolás nem oly veszedelmes ugyan, de mégis azon eredményre vezethet, hogy a biró szigorúbban fogja venni a kérdés eldöntését azoknál az eseteknél, a melyeket a törvény föl nem említett. Ugyanezen eredmény állhatna be, ha csakis a jogügyletek értelmezésének kérdését egy «ide értve» szóval a jogkérdések közé utalnók. A törvényhozó legczélszerübben jár el, ha csak az általános szabályt állítja fel és az egyes kérdések eldöntését a bíróra bízza. Másod sorban nagyon nehéz általános szabálylyal szigorúan megvonni a határvonalat, hogy hol kezdődik az értelmezési kérdésekben a jogkérdés és hol végződik a ténykérdés. Előadásom folyamán igyekeztem bebizonyítani, hogy alig van értelmezési kérdés, a melynek eldöntése nem érintene valamely ponton jogszabályt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az értelmezés kérdésében a tények megállapítása egyáltalában soha befolyással nem bírna. Az értelmezés sok esetben nem tisztán logikai működés, de tények megállapítását is teszi szükségessé. Az értelmezés ezekben az esetekben több elemből áll, melyek közül egyesek a jogkérdés, egyesek pedig a ténykérdés fogalma alá esnek. Ily esetben az értelmezés utolsó eredménye felülvizsgálható ugyan, — de nem azon elemek, a melyek ténykérdés megállapítására vonatkoznak. Az, hogy mennyi tényelem és mennyi jogi elem van az értelmezésben, különbözik az esetek kiilönféleségéhez képest. Sok esetben nehéz megvonni a határvonalat a jogügylet értelmezése és rendelkezéseinek a bíróság által való kiegészítése között is. A német polgári törvénykönyv 157. §-ában foglalt azon rendelkezésre vonatkozólag, hogy szerződéseket úgy kell magyarázni, a mint azt a jóhiszeműség a forgalmi szokásra való tekintettel megköveteli, a bizottsági jegyzőkönyvekben azt az észre30
