Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 18. kötet (154-161. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 18. (Budapest, 1899)
Fodor Ármin: A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban [154., 1899]
14 törvény jogi következményt állapít meg. Ez a jogszabály még most nem lép ki az életbe, ha nincs tény, a mely életre költse. Most hozzájárul a tény: Nagy Péter idegen ingó dolgot másnak a birtokából vagy birlalatából eltulajdonítási szándékkal elvett: ennélfogva Nagy Péter lopást követett el. Ez világos. De hogy vagyunk a dispositiv szabályoknál ? Például a következő eset forog fenn: A felek kikötötték az adás-vételi szerződésben, hogy ha az eladó Nagy Péter a meghatározott határnapon nem adja át a megvett dolgot, akkor a vevő Kiss Pál a szerződéstől elállhat és az eladó 1000 forint kötbért köteles fizetni. Már most az eladó tényleg a kikötött határnapon nem szállít, és az eset bíró elé jön. Mi itt a propositio major ? Azt lehetne mondani, hogy a propositio major a jogszabály, a mely megengedi a feleknek, hogy rendelkezzenek; a tényállás pedig az, hogy a felek szerződést kötöttek, ez tehát a propositio minor, és e kettőből folyik mint következmény az Ítélet. Itt azonban kiesik egy lánczszem, t. i. hogy Nagy Péter nem szállított. A propositio major nem lehet a törvénynek azon üres szabálya, hogy a felek megállapodhatnak, mert ebből még semmiféle jogot deducálni nem lehet, hanem a dolog itt ügy áll, hogy a propositio major áz a jogszabály, hogy ha Nagy Péter a kikötött határnapon nem fog szállítani, 1000 frt kötbért fizet, a propositio minor pedig, hogy Nagy Péter nem szállított, és ebből folyik csak a jogi Ítélet: ennélfogva Nagy Péter marasztalandó, köteles fizetni. De azt mondják erre, hogy a jogügylet nem teremthet jogszabályt, mert a jogszabálynak általános érvényűnek kell lenni, ezek a dispositiv intézkedések pedig nem általános érvényűek, hanem csak a feleket kötelezik. Kérdéses azonban, hogy tényleg csak az jogszabály-e, a mi mindenkire kiterjed, és hogy nem lehetnek-e oly jogszabályok, a melyek csak egyesek jogviszonyait szabályozzák. Ha bármely jogi kézikönyvet kezünkbe veszünk, az objektív jog forrásai között ott találjuk a privilégiumokat is. A privilégium pedig csak annak az egy embernek a jogát állapítja meg, a kinek adatott. Vagy vegyük, hogy valamely törvény például a földhitelintézetet bizonyos jogokkal ruházza fel. Ez a törvény csak egy jogi személyre vonatkozik, azért nem jogszabályok-e azok, a melyek benne foglaltatnak ? 14
