Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
72 zönség kényszerű helyzetének kihasználásával, minők például a vámtarifák, illetékszabási és pótlék vagy pótadót kiszabó tarifák, a hol a tarifa csinálja az esetleges ellenszolgáltatás árát, vagy pedig 2. mint a másik főcsoportnál, a hol a jövedelem ki nem kényszeríthető, a tarifa csak enun- cziálja az árakat, melyeket a szabad verseny határoz meg. Ilyen természetűek a posta, távirda és különösen a vasúti és hajózási tarifák. Az elsőknél a viszony a tarifa alkotója és a közönség között közjogi természetű, és a pénzszolgáltatás neve adó; ezen rendszerek tehát adórendszerek. A második csoportnál a tarifa alkotója és a közönség között a viszony lényegileg magánjogi, és a jövedelem húzása az «üzleti» esélyek határain belül fekszik; a pénzszolgáltatás neve pedig bér és díj, így pld.: vasúti vitelbér, posta és távirati díj stb. stb. Míg az elsőknél érdekellentét van az adót szedő közérdek és az adót fizetők egyéni érdeke között, addig a második csoportnál a közérdek a fizetők érdekével egybe esik, és az állam nem a vállalat jövedelmezősége, hanem ellenkezőleg a közönségnek védőjeként lép fel az illető vállalkozásoknak túlságos nyerészkedési törekvésével szemben. Az ügyvédi díjszabás számára legértékesebb analógiák kivá- laszthatása végett, bár őrizkedni akarok attól, hogy scholasti- kus felosztásokkal terheljem a tisztelt hallgatóság figyelmét, mégis kénytelen vagyok legalább a legrövidebb kivonatban előadni azon főbb elméleteket, a melyek a díjszabás-, műnyelven tarifálás tárgyát képező intézményekre vonatkozólag fenn- állanak. Fridrich J. Neumann'*' «Die Steuer und das öffentliche Interesse» czímű művében az államilag szabályozott pénzszolgáltatásoknak felosztásait tárgyalva, megkülönbözteti az adó, pótlék vagy pótadó, illeték és végül az államilag kibocsájtott vagy jóváhagyott vagy felülbírált, lényegileg magánjogi természetű díjszabásokat. Az adó oly szolgáltatás, mely a terheltre áldozatként nehezedik meghatározott ellenérték juttatása nélkül, az állami köz* Fkidbich J. Neumann : Die Steuer und das öffentliche Interesse. 72
