Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
40 védi munkát. Azonban azt hiszem, a tekintetben ismét találkozik nézetem a tisztelt ügyvédi karnak óhajával is, ha minden díjmegállapításkor okvetlenül kinyilvánítandónak vélem, hogy: ezúttal csakis a bírósági eljárás adataiból ismeretes ügyvédi tevékenységek díjait illetőleg hozatott határozat. 10. Mint minden lényegileg viszterhes jogügyletnél, úgy a mi Mikép erve" viszonyaink szerinti ügyvédi megbízásnál is elegendő a szol- a díjak vise- gáltatás követelése arra, hogy jog keletkezzék az ellenszolgál- lésére vonat-tatás követelésére. Tehát az ügyvéd, ha ezen joga tételes tör- kozoigények, vényben nem is nyert volna kifejezést, már ez alapon is mindenkor követelhetne ügyfelétől díjakat, minden előleges kikötés nélkül is, ha t. i. azon fent kifejtett álláspontra helyezkedünk, hogy nem mandátumot, hanem locatio conduetiot kell az ügyvédi megbízásban látnunk. Épen azon esetekben, a hol előleges díjkikötés nincsen, érintkezik azután legközelebbről egymással a díjak viselésének kérdése a díjszabás kérdésével, mely megállapítja, hogy mily magas, azaz mennyi legyen a viselendő díj. Ha az ügyvéd és megbízója megegyeztek a díjakra nézve és azokat kiegyenlítették, akkor maguk végezték el a díjszabást, azzal a gondossággal és oly igényekkel, a minők mindkettőjüknek megfelel. Ily esetben a laesio elve alapján sem tartanám helyén valónak az utólagos közbelépését a bírónak, mert itt teljesen áll az az elv, hogy volenti non fit injuria. Máskép áll azonban a dolog, ha előleges szerződéssel a díjak megállapítva nincsenek és a díjkérdés az ügyvéd és fele között vitássá válik. Általános szabály, hogy ha szolgáltatás és ellenszolgáltatás mérve a felek között vitás, akkor a bíró dönt. De mikép történjék e döntés? Perben, vagy a nélkül stb? Ez a mozzanata a díjkérdésnek az, a hol az azután perjogi vonatkozásokat is nyer, és a hol azután a díjak viselésének kérdése a díjszabás kérdéséhez oly közeibe jut, hogy nem csoda, ha különösen a gyakorlat, mely a czélokat könnyen szem elől téveszti, a kettőt egymástól kellően elválasztva mérlegelni többé nem tudja. Ily fogalomzavar példája ugyanis az ügyvédi körökben 40
