Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
30 Hogy pedig a hazaihoz hasonló viszonyok között az ügyvédi teendőknek ideális felfogása tényleg háttérbe lép az üzletszerű mögött, azt nemcsak tapasztalni lehet, de beismeri azt az ügyvédség maga. Eclatáns példa erre B. Noesl, solingeni Rechtsanwalt, a ki e tárgyban ekkép ír: «Diesen (t. i. idealen) Standpunkt aufrecht zu erhalten ist, da doch der Advocat ein Mensch mit menschlichen Bedürfnissen ist, in einer materiell abhängigen und gedrückten Lage unmöglich, oder vielmehr möglich nur für so ideal angelegte Naturen, wie sie in der Wirklichkeit nicht vorausgesetzt werden dürfen. Der Anwalt, der ängstlich nach Mandaten amschauen muss, um den Lebensunterhalt zu gewinnen, der jedes angetragene Mandat willkommen heissen mms, weil es einen Beitrag liefert zur Verscheuchung seiner Nahrungssorgen, der wird, von ganz seltenen Fällen idealster Gesinnung abgesehen, den Anforderungen seines hohen Berufes nicht gerecht werden können . . . Ein so gestellter Anwalt wird nicht so bald ein übel anstehendes Mandat zurückweisen, vielleicht wird er «alle faulen Sachen» übernehmen. Seine Berufstätigkeit, bestimmt, dem Rechte zum Siege zu verhelfen, wird alle Mittel lediglich aufwenden zur Vergrösserung seiner Praxis. Seine advocatorische Kunst wird, wie es sich trifft, zur Verrückung des Rechts, zu Schein- und Truggeschäften ihren Beistand leihen. Er wird statt ein Gehülfe des Richters in der Findung des Rechts zu sein, zum Rabulisten, seine Beredsamkeit steht im eignen Dienst des Redners, mag'auch die vertretene Sache darunter leiden». Ily beismerés után, azt hiszem, tisztelt uraim, hogy jogosan tekinthetünk el a szabad verseny által hazánkban ép úgy, mint a Német birodalomban előállott jelenségek láttára az ügyvédi megbízás ideális jogi természetéről, és jogosan azonosíthatjuk azt a munkabéri szerződések természetével, a melyekben a szolgáltatás és teljes ellenszolgáltatás cseréltetnek ki egymással, mindkét részről a legnagyobb elérhető nyereség czél- zatával. Azon ok tehát, a mely alapján a fél saját ügyvédjének díjait — hazai viszonyok között — viselni tartozik, nézetem szerint az, hogy a fél és ügyvédje között munkabéri szerződés jött létre. 30
