Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
27 Minthogy azonban e helyütt nem de lege ferenda, hanem csak a díjszabási kérdés tisztázása szempontjából tárgyalhatom a perköltség kérdését, elég az eddigiek alapján konstatálnom, hogy a perköltségnek természetéből magából semmiféle szabály sem következik, a tekintetben, hogy a pervesztes fél mennyi díjat legyen köteles a pernyertes ügyvédjének fizetni és hogy ennélfogva a díjszabási törvényalkotás szempontjából később felmerülendő speciális követelmények alkalmazásának ez oldalról mi sem áll útjában. és pedig azon kényszer- és hatalmi-rendszabály útján, melyet végrehajtási jognak nevezünk. Ha már most a végrehajtási jogot — az uralkodó theoriáktól eltérőleg — egy oly új jognak tekintjük, mely semminő a pernek alapúi szolgált magánjogi jognak sem képezi alkatelemét, mint annak egyik jogosítványa, hanem mint új jogot tekintjük, mely csakis a per által hozatott létre, akkor a perköltségek mint a felperes által élvezett gazdasági értékű eredménynek előállítási költségei tűnnek fel, és mint ilyenek méltányosan tulajdonképen csakis a pernyertest terhelnék. Csakis ezen főelv szemmel tartása mellett szabadna azután, a könnyelmű perlekedési kedv korlátozása végett, a perköltségek egy részét a pervesztesre áthárítani. Ez pedig a pervesztesek gazdasági érdekeinek méltatásával ismét akként lenne helyesen eszközölhető, szerény nézetem szerint, hogy a perköltségeknek tisztán ügyvédi költség természetű és a pertárgy értékétől függetlenül kiszabandó része (lásd Tarifapróba) a pernyertest, a perköltségnek a pertárgy értéke szerint kiszabandó és ügyvédi nyereséget tartalmazó része pedig (lásd u. o.) a pervesztest terhelje. Szembeszökők ezen megoldás gazdasági előnyei: 1. az ügyvédre nézve, mert a költségfedezet természetű díjakat a pernyertestől követelhetvén, ezáltal teljes garantiát nyerne arra nézve, hogy a per viteléből tényleges kára nem származik; 2. a pernyertes szempontjából, mert ez a per által a gazdasági értéknek jutván birtokába, a költségek egy részének viselését nem fogja méltánytalannak találni, mert azokkal, mint az elért előny előállítási költségeivel fog számolni; 3. végül a pervesztes a pertárgy értékével arányban lévő költségek viselésére kö- teleztetvén csupán, megmentetik azon igazságtalanságtól, hogy jóhisze- müleg és teljes jogosultsággal vitt perei miatt gazdaságilag tönkre jusson. De nézetem szerint a mai megoldásnál sokkal inkább alkalmas volna ezen mód egyúttal a könnyelmű perlekedési kedv korlátozására is, mert ha a szabály az, hogy a per minden esetre pénzbe kerül, akár nyeri, akár veszti azt az ember, akkor elesik az a szerencsejátékszerü ösztökéje a perlekedésnek, mely ma a pernyertest ingyenes pereskedéssel kecsegteti. 27
