Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
3. Kötelezhető-e a fél saját ügyvédjének dijait a per adataiból ki nem tűnő cselekmények fejében is viselni? 4. Azon szempontnak, hogy az ügyvédi tevékenység megfelelő-e, minő befolyás engedendő annak meghatározásánál, hogy köteles-e valaki díjakat viselni vagy sem? 5. Korlátlanul köteles legyen-e a fél a szerződésileg előre kikötött díjakat viselni? 6. Mikóp hajtandók be a viselendő díjak? A díjszabás kérdésének alapos tárgyalhatása végett mindezen díjviselési kérdésekre előbb meg kell felelnünk, hogy azokat eliminálva a díjszabás purificált themájával foglalkozni módunkban lehessen. 8- Az első kérdés, hogy tulajdonképen mi okból kötelezhető aiVzhnS к'Г a Pei‘ben vesztes fél az ellenfele ügyvédjének díjait viselni, - perben vesz- egyike a legcontroversebbeknek. les fél az el- A legrégibb felfogás szerint a perköltségben való marasz- védVni'k" d'í- talás büntetés természetével bir. Aromái jogban ugyanis a per- jait viselni ? vesztes fél vagy alperes: coercitur modo pecuniaria poena, modo infamiae metu * Továbbá az Institutiók ezen kérdésről szóló fejezetének czíme a következő: De poena temere litigantium. Ezen nézet tarthatatlansága könnyen kimutatható, mert: nulla poena, sine lege; már pedig a magánjogi kötelezettségnek önkéntes be nem tartását semmiféle törvény vagy doctrina sem minősíti — és nem is minősítheti ezentúl sem - akár kihágás, akár vétség vagy bűntetté, annál kevésbé criminalisál- ható tehát a pervesztés, mely nemcsak hogy semmi nő közérdekbe nem ütközik, hanem még csak a pervesztesnek saját tényét sem képezi. Tehát minden egyéb indokolás mellőzésével már csak ezért is a pervesztes bűnösnek ki nem mondható és annálkevésbé sújtható büntetéssel. Egy másik theoria azt a tételt állítja fel, hogy a pervesztes a perköltségeket kártérítésképen fizeti annak, kinek itéletileg elismert jogait megsértette. Ezen felfogás teljesen megfelelő következtetésként jelent* Institutiones tit. XV. 1. IV. 22 22
