Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
б Később így ír a «Donau-Zeitung» 1861 szeptember hóban r «A kétoldalú kötés sehol sem található föl, s a kétoldaluság csak állítólagos» .... (Kemény Zs. erre ezt írja: «mi pedig a pragmatica sanctiót állítólagosnak hiszszük akkor, ha az nem bír a kétoldalú kötelezettség jellegével» .... Pesti Napló 1861 szept. 5.) Majd Hasner prágai egyetemi tanár a bécsi Reichsrath 1861 aug. 29-én tartott ülésében így beszélt: «A magánjogi szerződések elméletét nem lehet az államjogra alkalmazni.... A középkorban a magánjogi állapotra épültek ugyanis a patriarchális és patrimonialis államok, de a mai időben rég túladtak az emberek ily nézeteken .... és arra a végeredményre jut, hogy a deductióban, mely Magyarországnak a koronáhozi viszonyában szerződési kifolyást lát, degradáltatik az állameszme — a jog alkalmazza magát az államhoz, s a törvény és jog ne akadékoskodjék szüntelen örökös betegség gyanánt» . . . Néhány újabb elméletekből kiinduló közjogászunk ma ugyanezen tantételekre akarja basirozni az új magyar közjogot. (Az osztrák és Révész Imre-féle tételeket egyezteti össze a pragramatica sanctio tekintetében Polner Ödön bizonyos irányban igen negativ czélzatu müvében. L. Magyarország és Ausztria közjogi viszonya 106—141.1.) Ennek azonban ellent kell ma is mondanunk, mint ellentmondott Deák és törzskara 1860—67 között. Részünkre: «történelmileg fejlődött alkotmányunk tárháza ............valóságos arsenál, hol győzhetlen fegyverek állanak rendelkezésünkre, nemzeti jogainkat ezekkel védelmezhetjük meg». (Beksits nyomán.) A magyar ügy iránt nem rokonszenvtelen «Debatte» bécsi politikai napilap 1865 aug. havában így írt: «Azon országgyűlés, melynek föladata az, hogy a pragmatica sanctiót az újkori államszükségletek és jogi fogalmak szempontjából interpretálja, melynek a birodalom egyes részei közt való viszonyt tán századokra kell rendeznie — azon országgyűlés mulhatlan legális kell hogy legyen» stb. Erre a Deák-párt közlönye a Pesti Napló 1865 augusztus, hó 24-én megkérdi a «Debattét»: «mit ért ő a pragmatica se