Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Szakolczai Árpád: Az ujdonság kérdéséről a szabadalmi jogban [145., 1898]
8 sága, a mi a természetben megvan, azt nem lehet alkotni. De igenis fel lehet találni egy chemiai compositiót, a mely a természetben nem létezik, ép úgy azon mód, melylyel a meglevőt feltaláljuk, találmány lehet. Például: a festékanyagok organikus anyagokban a természetben léteznek, de találmányt képez azok előállítása nem organikus anyagokból. Találmány és felfedezés között tehát élesen körvonalozott különbség van. A felfedezés találmányt tehát csak akkor képez, ha, mint Kohler mondja, a felfedezés új eredményt létesít és a felfedezés módja «eredeti eszmét képez». Das Wie der Entdeckungen muss originell ersonnen sein. A találmány nem ismert tulajdonságainak felfedezése tehát találmányt nem képez. Klassikus példát említ ennek igazolására Klostermann, a Davy-féle biztonsági lámpát. A dróttal bevont lámpa már Davy előtt általában használatban volt. Azon ténynek felfedezése, hogy a dróthálózat megakadályozza az explosiv gázkeverékek meggyulladását és hogy ezen lámpával lehetséges viheder mellett is dolgozni, senkit sem akadályozhatott meg abban, hogy a lámpát akadálytalanul használhassa. Ha tehát Davy nem kérelmezett szabadalmat nevezetes felfedezésére, úgy ez azért történt, mert tudhatta, hogy egy már ismert tárgy nem ismert tulajdonságainak megismerése találmányt nem képez. Azon feltaláló, a ki tett ugyan találmányt, de annak egyetlen hatását, értékesíthetését sem ismeri, feltalálónak nem tekintheti, nem várhatja szabadalmi okiratával zsebében, hogy egymásután jöjjenek a felfedezők, a kik részére a találmány tulajdonságait felfedezik. A szabadalmazhatás feltételezi, nemcsak azt, hogy a bejelentés tárgya találmányra alkalmas legyen, hanem, hogy a feltaláló találmánya tartalmának tudatában legyen. Kohler szerint «Forschungen» ez. értekezésében ezen kérdésről a következő- képen nyilatkozik: «A találmány megköveteli, hogy a feltaláló a találmány technikai értékesíthetőségét megismerje, neki tudnia kell, hogy találmányában nem véletlen természeti tünemények nyilatkoznak meg, hanem az emberi érdekek szempontjából szükséges Agens.» Egyúttal azonban hozzáteszi: «A feltalálónak nem kell 56
