Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Oláh Gusztáv: Az elmebetegek jogvédelméről. Salgó Jakab felszólalásával [144., 1898]
n alakokért, mint gyógyulatlanul elbocsátott betegeimért, de szavatolni senkiért sem mernék. Folyton szemelőtt kell tartanunk, hogy nem elméjükben megbetegedett egyénekről van szó, hanem veleszületett agy- szerkezetbeli eltérésekről. A beteg szó itt inkább conventionális értelemben vett gyűjtőnév. Mentül inkább közelednék subjektivitásunk ezen egyének felé, annál kevésbbé találnánk őket eltérőknek, betegeknek. Közvetlen közelből teljesen normálisoknak ítélnénk meg őket. Innen van, hogy egyéniségük zárt keretén belül ezen im- becillek megbetegedést nem mutatnak, betegségérzetük nem lehet. A levegőhöz, az élethez való jog hangja pedig hangosan szólal meg bennük. Ezen eltéréseknek olyan hosszú skálája van, hogy a társadalom azokat nem veheti egy kalap alá. A nélkül, hogy ezen skálát a részletekig osztályoznám, csak három főcsoportra akarom figyelmüket felhívni. Az első csoportba tartoznak azon imbecillek, a kiknek eltérése oly jelentékeny antisociális ösztöneik olyan kirívók, hogy a társadalmi élet terén életerejük tevékenyesítésére alkalom nekik nem adható, a socialis szervezetbe sehol be nem illeszthetők. Ezeknek a helye természetesen a tébolydában van. Ezek a tébolydán kívül megmozdulni sem tudnak s előre kiszámíthatólag a legrövidebb idő alatt visszaesnek oda, a honnan elküldték, a tébolydába, mely nekik gyámolítójuk, egyedüli munkaadójuk, s legelnézőbb gondozójuk. Létfeltételeik tényezőit számukra a külvilágban megteremteni nem lehet. A másik csoportba tartoznak azon rovott múltú imbecillek, a kik ideiglenes tébolydái letartóztatásukat elkövetett bűncse- jekményük következménye gyanánt érezvén, s azon többé- kevésbbé okulván, megfelelő rendőri felügyelet mellett korlátolt és feltételes szabadságot élvezhetnének s a legkisebb kihágásra újból visszahozatnának. Az ilyeneknek örökös tébolydái letartóztatása törvényszerüleg tán jogos lehet, de erkölcsileg logtalanság és embertelenség. Mert az, hogy egy teljesen épelméjű embert zárjanak tébolydába vagy egy gyógyíthatlan imbecilt, a subjectiv érzés szempontjából teljesen egyre megy. A tényleges vagy vélt jogtalan 42