Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
108 lem, képtelen voltam megállapítani. A pragmatica sanctio a mi corpus jurisunkban úgy jelentkezik, mint bármely más törvény, mint két czikkely az 1723. évben alkotott fölötte számos törvényczikk közepette. A corpus jurisban a pragmatica sanctiónak nevezett 1723:1. és II. törvényczikk létrejöttének indító oka és fontossága épen olyan kevéssé van előadva és kiemelve, mint a hogy az más törvénynél sem történt meg és az a körülmény, hogy a pragmatica sanctióban mi egyrészről elismerjük a nőágnak öröklési jogát s ezzel szemben, a mint az előadó úr kifejtette, az uralkodó — külön törvényben, az 1723 : III. t.-czikkben, mely külsőleg semmiképen sem függ össze a pragmatica sanctiónak nevezett megelőző két t.-czikkel — minket biztosított jogainknak és szabadságainknak épségben tartásáról: ez a do ut des fogalmát nem állapítja meg, mert mi igenis adtunk az uralkodó háznak valamit, mi lemondottunk (igen bölcsen) a királyválasztás ősi jogáról, mi beleegyeztünk a trónöröklésnek olyan irányban megállapításába, a mint az meg van írva a pragmatica sanctióban, de ezzel szemben az 1723 : III. t.-cz., a melyben az uralkodó minket biztosított ősi alkotmányunk épségben tartásáról, nem olyan ellenérték, hogy szerződése do ut desről, facio ut faciasról szólani lehetne, mert ez csak megerősítése annak, a mi évszázadokon át Magyarországnak kétségbevonhatatlan joga, jogilag megtámadhatatlan alkot-, mánya volt. Ha mi a pragmatica sanctiót ezért tekintjük szerződésnek, akkor a corpus jurisban még számtalan más törvényt is találunk, a melyekben az uralkodó biztosítja Magyarországot jogainak és szabadságainak oltalmazásáról, a pragmatica sanctio alkotása előtt és után. Nem is említve Albert és У. László dec- retumait, nem említve I. Mátyásnak decretumait, nem szólva II. Ulászló 1490. évi conditióiról, mely utóbbiak inkább a mostani koronázási hitlevelet pótolják, elég a Habsburg-házból származott királyokra utalnom, a kik koronázási esküjüktől és hitleveleiktől eltekintve ismételten, külön törvényczikkek- ben az ország szabadságát és alkotmányát újból és újból biztosították. Pedig ezeknél a királyoknál sokkal inkább lehetne; szó szerződésről, mert bizony igen sokszor pénzbeli ellenértékért, azért a sok 1—2 forintos segélyért kaptuk meg a mi kétségtelen jogainknak biztosítását, a mely segélyt az országgyűlések. 188
