Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

■92

nyainak ellenében bir в bírnia is kell. Csehország is független Austriától, Austria független Lombardiától, és viszont; de azért mindnyájan egészítő részei az austriai császárságnak, sőt ezen egymástól független tartományok összesége teszi az austriai császárságot. De mi magyarok nemcsak függetlenek vagyunk a nevezett és a többi örökös tartományoktól, hanem része sem vagyunk az austriai császárságnak, még pedig semmi

tekintetben

..........az imeparabilis és indivisibilis szavaknak

eredeti értelme az, t. i. hogy az austriai ház uralkodása alatt levő tartományok fel ne osztassanak, s ekként az a «securitas contra vim externam», mely a pragmatica sanctio elfogadásának főbb indító oka volt, ne gyengítessék

...................A magyar

nemzettel kötött pragmatica sanctióban tehát ezen szavak: «inseparabiliter et indi visibiliter» azt teszik, hogy mi ugyan a habsburgi ház leányágára is kiterjesztjük az örökösödést: de oly föltétel alatt, hogy mivel vis unita fortior contra externam vim, az örökös tartományokat felosztani szabad ne legyen, hanem azok elválaszthatlanok s feloszthatlanok legyenek. Ez az inse- parabilitasnak valódi értelme, mely az örökös tartományok fel- oszthatlanságát garantirozza».

Virozsil (I. k. 297.1.) szintén hasonló értelemben ír, szerinte : «auf dem Reichstage zu Pressburg im J. 1723 durch den I. u. II. G. A., die pragmatische Sanction als ungar. Staats- Grundgesetz einstimmig anerkannten, und durch ihre später auch bewährte Treue — im Vereine mit den übrigen Erblanden — die österr. Monarchie vor Zerstückelung, und dadurch auch sich und Europa vor weiteren Gefahren glücklich bewahrten».

Ezek után, s a mint a következmények is mutatják, az 1723. I., II. t.-cz.-be foglalt sanctio pragmatica, hacsak a nőág- öröködését mondotta volna ki, nem lenne semmivel sem lényegesebb törvény és szerződés, mint az 1687. évi. Szerződést képezne a nemzet és a király közt, hogy mig egyrészt az előbbi elismeri a nőágak öröklését, viszont a korona biztosítja a nemzet jogait. A pragmatica sanctio lényege az együtt birtoklásban és a kölcsönös védelem szerződéses kimondásában rejlik. «A pragmatica sanctiót beiktatott 1723-iki törvény szerint, mi a monarchia másik államával egy és ugyanazon uralkodó alatt

m