Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
67 Kossuth 1848. márcz. 3. és 31-iki nagy beszédeinek alapkiindulási pontja a sanctio pragmatica (1. alább). Az 1848. évi márcz. 17-én, 31-én kelt királyi leiratok a sanctio pragmaticán alapúinak (1. alább). A sanctio pragmatica az Í848. évi töményekbe, mint ilyen föl van véve, ez eléggé ismeretes, s már idézve volt. Erre nézve némelyek azt mondják, hogy csak úgy rögtönözve szövetett bele. Álljon itt például az erdélyi 1848. I. t.-cz., az úgynevezett unió törvény, melyben ez van beleszőve: «A magyarországi törvényhozásnak a honegység tárgyában folyó 1848-ik évben behozott Ylí-ik törvényczikkelyét Erdély- ország hő rokon érzettel fogadván, Erdélynek Magyarhonnal egygyéalakulását a pragmatica sanctióban szentesített birodalmi kapcsolatnak épségben tartása mellett és teljes kiterjedésében magáévá tevén stb. Erős meggyőződésem, hogy ha a sanctio pragmaticára való ilyképi utalás a magyar közjog lényével ellenkeznék, oly döntő momentumokban, minőket az 1848. év első fele szolgáltatott, sem a pozsonyi, sem a kolozsvári országgyűlés nem hivatkozott volna oly prägnanter reá. Az 1848. évi országgyűlés fölirati vitájában a sanctio pragmatica, mint ilyen van fölfogva és megvitatva (1. alább). Egy 1848. évi márcz. hó végén Pesten tartott népgyülé- sen szerkesztett proclamatióban ez áll: «A pragmatica sanctio, melyben a nemzetnek, s az országló háznak jogai kölcsönösen biztosítva vannak, kétoldalú kötés . . . .» Az 1848 aug. 31-iki híres Staatsschriftnek kiindulási pontja a pragmatica sanctio, — de a belőle vont következtetések a magyar közjog szempontjából a bírálatot nem mindenben állják ki. A magyar feldunai hadsereg 1848 decz. 10-én kiadott napi parancsában ez áll: «a magyar királyság kétoldalú szerződésen alapul, melynek egyik lényeges oldala abban áll, hogy Magyar- ország királya csak az lehet, ki az országgal a koronázási szerződést megkötötte, s az ország törvényeire az esküt letette s sz. István koronájával megkoronáztatott.» Kossuth 1849 április 14-iki beszédét előzőleg közöltem. Most tartom megemlítendőnek, hogy az általa inspirált fúgget5* 147
