Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
26 folytatott tanácskozásokat (t. i. a nőági örökösödés érdekében), így p. o. 1712 jul. 1 2-én folyt le egy conferentia, melynek tagjai voltak Esterházy Pál nádor, a szász herczeg cardinálprimás, Erdődy György országbíró, Pálffy János bán, Pálft'y Miklós koronaőr és Csáky Imre kalocsai érsek. E tanácskozmány nem hagyta figyelmen kívül Magyarország annyira féltett államiságát, erre nézve a tanácskozmány abban állapodott meg, hogy a nőnembeli utód nevében Magyarországnak s kapcsolt részeinek már most mindenkorra változhatlan hitlevél adassék ki, hogy az ország szokásait és törvényeit megtartja, és ezen országot nem más örökös tartományok módjára, hanem magának az országnak már létező vagy a jövőben országgyűlésileg alkotandó törvényei szerint fogja kormányozni s mindazon területet, mely egykor a magyar koronához tartozott s vagy már visszafoglaltatott, vagy a jövőben visszafoglaltatik, Magyar- országhoz visszacsatolandja, és semmi szin alatt el nem idegeníti. Hogy mennyire szerződéses viszonynak tekinté a magyar nemzet a királya s a maga közti viszonyt, kiderül azon föliratból, melyet hg Esterházy Pál nádor s társai intéztek III. Károlyhoz a nőági öröködés elfogadásának kérdésében, hol annak lehetőségét tizenegy föltételhez kötötték, mondanom sem kellene, hogy eme föltételek az 1723. I., II., III. t.-czikkbe, mint ilyenbe átvétettek. (1712 jul. 8.) (L. Budapesti Szemle, XIX. k., 1864. Szalay László czikkét 267—278. 1.) Nem érdektelen ezzel összefüggőleg azon levelezés sem, mely 1722-ik év elején Pálffy Miklós nádor és Szluha Ferencz nádori itélőmester között váltódott (1. Budapesti Szemle XIX. k., 273. s k. 1.). A nádor így ír 1722 február 21-én Szluha Ferencz- hez : «Vájjon mit lehetne minekünk a successióért kérnünk föl- séges Urunktól, ne terheltessék Kegyelmed kevéssé papirosra föltenni és énnekem sub manu kezemhez küldeni». Szluha Ferencz akkor még nehézségeket támasztott, s újból fölhívja őt ekkor a nádor, hogy az öröködés elfogadásáért, mit kíván az ország viszont eredményül. Szluha Ferencz ekkor egy halmaz időszerű gravamen orvoslását hozza föl, megjegyzi azonban, hogy: «az is bizonytalan, mily viszonyba jutand Austria s vele együtt Magyarország is ily női örökösödés esetében a német 106
