Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
67 különösen pedig az idézett helyet követő mondatot, hol az is olvasható, hogy «la peine ne descend point du caprice du legislateur, mais de la nature de la chose», úgy nemcsak a Liszt-féle Zweckstrafe alapeszméjét találjuk fel benne, hanem a delictum természetének és a bűncselekmény motívumainak («nature particuliere») figyelembe vételét is. Tehát nem a bűncselekmény, hanem a bűntettes természetéhez alkalmazandó a büntetés neme és az arányosság helyesen csak annyit jelent, hogy a cselekmény súlya, mint a támadás ereje, határozza meg a védelem erejét, vagyis a büntetés súlyát. A mely büntetési rendszer ezt nem teszi, az csak mintegy approbálja a nép erkölcsi érzetében még ma is a maga sértetlenségében fennálló visszatorlási elvet. A míg tehát büntetési rendszerünk az egyes cselekményekre alkalmazandó büntetéseknél a bűncselekmény szocziális okait is csak a büntetés meny- nyiségi, nem pedig minőségi megállapításánál veszi figyelembe, a míg legalább a kriminalitás nagyobb csoportjait nem méltatja külön tekintetre, vagyis a míg úgyszólván egyformán bánik el azzal a ki lop, csal, okiratot hamisít vagy testi sértést követ el, szóval a büntetés quantitativ különbségein keresi nevetségességig menő minutiositással a mindenható panaczeát, addig az egyes büntetésnemnek nem előnyeiről, hanem csak kisebb vagy nagyobb hátrányairól lehet szó. A büntetést ma egyenruhának nézik, melynek csak méretei változnak az egyén szerint, de a melyet könyörtelenül ráhúznak mindenkire, ki a kriminális gárda mértékét bármikép is megüti, akár illik rá, akár nem. A büntetés végrehajtása segsemmisítette a büntetés nemei közt a törvényekben felállított csekély kölönbségeket is s az individualizáczió teljes elhanyagolása egyes országokban — így Poroszországban — már oda vezetett, hogy a fegyházakból kaszárnyák lettek,'*' melyek parancsnokai örvendve szemlélik bűn katonáinak «Parademarsch»-ait és megelégedésüket fejeszerepre, melyet Montesquien a kriminálpolitikai eszmék fejlesztésében játszik, melyet az újabb korbeli kriminalisták, kivéve Hertzet (Voltaire und die Strafrechtspflege, bev.) egyáltalán nem méltányoltak. Idee der Wiedervergeltung. II. 162.1. Ugyanott egykorú büntetőjogászok elismerő nyilatkozatai M.-ről. * Szerző: Porosz börtön viszonyok J. K. 1896. 38. sz. 89 5*
